Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Tamás Edit: Kisgéres népességének történeti statisztikája (XVIII - XX. sz.)

ság általános, a nagyobb környezetre jellemző elvándorlásának megfelelően itt is csökkenő lesz a számuk 1900-tól 1941-ig.

A település életét meghatározó református egyház híveinek aránya Viktor Hornyánszky adataiban a legmagasabb (99,3%), de az 1941-es adatok is nagyon magasak.

AII. világháború után már nem készültek a hivatalos állami statisztikák számára vallási adatokat is tartalmazó népszámlálások. 1991 -ben újra megpróbálkoztak egy összeírással. A megváltozott számok, arányok tükrözik az elmúlt ötven év eseményeit. A református egyház meghatározó szerepe megmaradt. Arányuk 70,6%, csaknem 900 lelkes közösség. Furcsa, számomra nem értelmezhető kategóriaként megjelent a „nem tudja" rovat. Meglepő módon 112 ember ezt válaszolta. 94-en jehovisták, saját bevallásuk szerint számuk márátléptea 100-at, közösségük még a két világháború közötti időszakra nyúlik vissza, hogy aztán az elmúlt húsz évben jelentősen megerősödjön, és a politikai változások után legálisan vállalja hívei nagy számát. Jelentősen megnőtt a római katolikus hívek száma: 72 fő. Közel 1,5%-nyi a görög katolikus aránya, 4 %-os arányban megjelentek az evangélikusok. Utóbbiak közül sokan talán csak rosszul értelmezték a kategóriákat, valójában reformátusok. Végérvényesen eltűntek a zsidók. Megjelentek az ateisták.

A település anyanyelvi viszonyai a XIX-XX. században

Az oly sokszor emlegetett Fényes Elek és Viktor Hornyánszky magyar településként említik a XIX. század derekán Kisgérest. Az 1880-as népszámlálás az első, amely már rákérdezett a lakosság anyanyelvére, és ezt kötetben közre is adták. így ebben az évben a népesség anyanyelvére—vallására vonatkozóan már %-os adatok is rendelkezésre állnak.

Zemplén megye déli harmadát, így a Bodrogközt is stabilan a magyar nyelvterület részének tekintjük. Kisgéres adatai is ezt sugallják napjainkig. 98-100%-os a magyar anyanyelvűek aránya a településen. Csupán a két világháború közötti szlovák népszámlálás adataiban „csökkent" le ez az arány 94,1 %-ra. 1970-ben is meggyőző 98,4%-os a magyarok aránya, átmeneti minimális csökkenés (1980: 95,5%) után napjainkig nemcsak magyar anyanyelvűnek érzik magukat az itt élők, hanem vállalják is ezt a statisztikákban: az 1991-es adatok is újra 98%-ot mutatnak. Hasonlóan több felső-bodrogközi településhez itt is növekedett a magyar anyanyelvűek aránya az 1980-as értékekhez képest. Sajnos, az abszolút értékek csökkenő tendenciát mutatnak. Hasonlóan a szlovák vagy akár a magyarországi folyamatokhoz, a falvak - így Kisgéres népessége is - csökkenő tendenciát mutatnak. 1970-ben még 1421 lakosa volta településnek. 1991-ben azonban már csupán 1216-105 fővel kevesebb. A csökkenő népesség oka az elöregedő társadalom és az elvándorlás.

85