Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Tamás Edit: Kisgéres népességének történeti statisztikája (XVIII - XX. sz.)

Milyen adatokkal szolgálhat az eredeti dokumentumok részletes elemzése7 Az egyik legfontosabb: A XVIII. századi nagy népességmozgások időszakában az 1715-ös és az 1720-as listák a lakosság kicserélődésének fontos forrásai. Ha áttekintjük a rendelkezésre álló két névsort, feltűnnek egyezések, illetve különbségek is. Mindkét összeírásban szerepel: Illés M., Docz I., Kovács I., Tóth M., Radi A., Bazsa M., Szilágyi A. neve. A másik fontos adat lehet: A lakosság nemzetiségére következtethetünk a rendelkezésre álló nevek alapján. A forrás 1896- os feldolgozásakor mindkét alkalommal egészében magyar településnek tekintették Kisgérest. A nevek elemzésére (nem lévén nyelvész) nem vállalkozom, ugyanakkor a rendelkezésre álló XVIII. századi források alapján egyértelműen a magyar nyelvterület részeként tekintek a Bodrogközre4, így a tárgyalt települést is magyarként sorolom be. Az 1772/73-ban készült felekezeti kimutatás magyarnyelvű gyülekezetként tünteti fel a települést.5

Kisgéres népességfejlődése 1787-től 1941-ig

A település népességszámának változását a II. József-féle népszámlálás, a XIX. század első felének népességösszeírásai, illetve 1869-től a népszámlálások eredményeinek alapján elemezhetjük.

AII. József-féle népszámlálás

Az ország népességéről, a népesség jogi állapotáról a II. József-kori népszámlálás6 nyújtja az első hiteles adatokat. Ezek a számok megbízhatóak, egy nagy lélekszámú országról tanúskodnak. A természetes szaporodás (de nem szabad túlzó értékeket használni), a bevándorlás (mértéke kérdéses) és a telepítések következményeként növekedett meg ilyen jelentősen a lakosság száma. Természetesen nem beszélhetünk csak pozitív folyamatokról, a népesség fejlődése nem zavartalan. Újabb nagy háborúk, a kedvezőtlen közegészségügyi viszonyok következtében ismétlődő járványok (1738- pestisjárvány) is időről időre csökkentették a lakosság számát. Eközben jelentős a lakosság területi átrendeződése: a XVIII. század elejétől megindulta belső migráció a peremrészekröl a középső országterületre.

Nézzük meg all. József-féle népszámlálás adatait!

Eszerint a XVIII. század végén 206 415 lakosa volt a megyének. Az átlagos településnagyság 476,7 fő. A legkisebb településeket a sztropkói (254), a

4 Tamás Edit, 1995: Nyelvhatárterületek vizsgálata a történelmi Magyarország északkeleti részén. Debrecen. Egyetemi doktori értekezés, pp. 42-56. Tamás Edit, 1996: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében. In: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Szerk: Katona Judit-Viga Gyula. Miskolc, pp. 267-284.

5 Lexicon universorum ... 1773. Bp., 1920, p. 302.

'Az első magyarországi népszámlálás (1784—87). 1960. KSH könyvtára, Bp.

75