Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Bogoly János: Kisgéres növény- és állatvilága
magyar kökörcsin szára, levelei és a szirmok burka világosabb, sárgás-zöldes árnyalat jellemzi, a virágok belseje zöldessárga, esetleg csak halványan liláspiros A Zimmermann-kökörcsin sötétebb, mindenütt uralkodik a sötét lilás-vöröses árnyalat, a szirmok burka szinte feketéslila, belseje vöröses-lilás, a virágok általában nagyobbak és kevésbé bókolnak, mint az előző fajéi. Mivel két igen közeli és fiatal fajról van szó, gyakran előfordul a hibridizáció, minek következtében egész sor átmenet alakult ki a két típus között, ami megnehezíti egyértelmű besorolásukat még a szakember számára is. E kökörcsinek élőhelye elsősorban a mészmentes futóhomok és a sziklagyepek. Régebben az egész helmeci hegyvidék nyugati felén elterjedt volt \ továbbá előfordult Csarnahó környékén a Zempléniszigethegységben, sőt az Ung-vidéken is (Bés környéke), manapság már csak az említett két területen található meg. Létét elsősorban a felelőtlenül létrehozott és egyre jobban terjedő illegális szemétlerakatok veszélyeztetik, továbbá az, hogy a homoki legelőkön egyre kevesebb birka mozog, és ennek következtében a konkurens szálas magasabb növények beárnyékolják és kiszorítják mostani élőhelyéről. Tekintettel ritkaságára és veszélyeztetettségére (kritikusan veszélyeztetett - E, és ritka -R 5), megérdemelné, hogy a helyi lakosok jogos büszkeséggel közelítenék meg, és többet tennének megóvása érdekében. Az erdők növényzete Kisgéres legnagyobb erdője a Bozó, bár ennek is egyharmada Királyhelmec határában fekszik. Az egykori ligeterdő faállománya és aljnövényzete az eredetihez képest már lényegesen átalakult, de még mindig épebb és gazdagabb, mint az akácosoké. Bár az őshonos kocsányos tölgy (Quercus robur), füzek (Salix sp ), enyves éger (Alnus glutinosa), fehér nyár (Populus alba), mezei szil (Ulmus laevis), vadcseresznye (Padus avium) stb. állományát jelentősen „felhígította” az akác (Robinia pseudoacacia) és az euroamerikai nyárfák (Populus canadensis cv. euroamericana) telepítése, azért még számos faj megmaradt az eredeti növénytakaróból. Ezek közül külön kiemelést érdemel a turbánliliom (Lilium martagon), amely Felső-Bodrogköz síksági erdőiben máshol nem nagyon fordul elő tömegesen. A homokbuckákon és a fennsíkon telepített akácosok aljnövényzete jellemző módon szegényes, és inkább a nitrogénben dúsult talajokat kedvelő fajok előfordulása a jellemző (csalán, vérehulló fecskefű, keltike stb.). Állatvilág Az alacsonyabb rendűek fajainak nagy száma lehetetlenné teszi a felsorolást, de szükségtelen is, mert összetételük semmiben sem különbözik a Felsö-Bodrogköz többi területétől. Talán egyedül a legnagyobb és igen szép bikapók (Eresus niger) érdemel külön említést, amely a dombvidéki rész homokjain él. Hasonló a helyzet a halakkal, kétéltűekkel és a hüllőkkel, azzal a kivétellel, hogy az utóbbi osztályból külön méltatást érdemel az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara pannonica), 45
