Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
Úgy is vót. Rögtön el is indultam hozzá. Mikor odaértem, hát mán úgy szólt az öreg, mintha tudta vóna, hogy minek mentem. Aszongya:- Tudom, öcsém, hogy a tehened véress tejet adott ma reggelre. De csak eriggy haza nyugodtan. Majd én este elmegyek, oszt segiccsünk a bajon. De most, hogy mégy haza, hát senkinek se szólj az úton. Otthun se mondd senkinek, hogy hun jártál, meg mit akarsz tenni, meg hogy én mit mondtam neked. Ne félj, nem lesz semmi baj, hónap reggelre helyregyün a tehened. Úgy is vót. Este, mikor elgyütt, bementünk az ólba. Az öreg odament a tehenhez, megveregette a farát, végighúzta a kezét a hátán, meg a tőgyit is körülkerítette a kezével. Akkor aszongya:- Ne félj, nem lesz semmi bajod reggelre! Aval fogott egy marik szalmásganajt, oszt aszongya:- No, Isten nevébe! Aki adta rád a rontást, az vegye is le! Mikor ezt elmondta, aval a marik ganajjal megdörzsölte bal kézzel a tehen csécsit meg a tőgyit. A ganajt felhozta a házba, oszt bedugta a masinába. Ott vót, míg el nem égett az utolsó szál is. Aval kikaparta a pápért, kivitte az udvarra, szélnek eresztette, oszt elment. Reggel az asszony elment fejni. Hát mintha sose lett vóna semmi baja a tehennek, úgy adta a tejet. Megjavult a tehenem. (Elmondták: Zvoleszkí János, Kovács Jánosné, Szabadka Sándor, Simon János, Kovács Albert, Kocsis János.) 305
