Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
No, Ki vót adva a parancs. Most mán nem lehetett viszakozni. Ahogy kigyüttek a palotábul, igen lehorgasztotta a fejét a cigányfiu, mer mind a két kívánság olyan vót, amit úgy gondolt, hogy képtelenség megtenni. Aszongya az apjának:- Édesapám, jobb lesz nekem, ha világgá megyek, mer hónap biztoson karón lesz a fejem.- Hát, fiam - mongya az apja -, én is azt mondom, hogy bizony jobb lessz. De mielőtt elmennél, eriggy fel a padra. A szarufa alatt van egy rozsdás puska meg egy kard. Vidd magaddal mind a kettőt, hátha hasznát veszed. No, hát így felszerelkezve elindult a cigánylegény. Mire a nap magossra hágott, mán egy nagy rengetegbe bandukolt nagy szomorún a cigánylegény. Ahogy megy, mendegél, eccer csak táti, hogy egy ordas farkas gyón vele szembe, csakúgy csattogtati a fogát, veszedelmesen villog a szeme. Megijedt a fiú, de eszébe jutott a fegyver. Lekapta a vállárul a rozsdás puskát, hogy lelüvi a farkast. Ahogy ráfogta a farkasra, az hátrahőkölt, oszt megszólalt:- Ne lüjj meg, kedves cimbora. Ha nem lűssz meg, adok neked hálábul egy sipot. Igen nagy hasznát veheted bármikor, ha belefújsz. A cigánylegény megörült, hogy ilyen könnyen megszabadult a veszedelemtől. Eltette a sipot, de nem sokat adott rá. Nem hitte, hogy rajta segíthet. Ment hát tovább a maga útján. Egész nap ment, mendegélt, úgyhogy mire bealkonyodott, hát igen elfáradt. Egy nagy fa alatt megállt, oszt leült egy kicsinyt pihenni. Evett a tarisznyáéul egy keveset, majd rá akart gyújtani. Keresgélte a dohányt a zsebjébe, hát kezébe akadt a síp. Belefújt, hát halljatok csudát! Körülte rengeteg katona bukkant fel, mintha csak a fődbül gyöttek vóna ki. A fiú elibe állt a katonák vezére, oszt aszongya:- Mit parancsolsz, édes gazdánk? Hü, megijedt a cigány, mikor a katona hozzá szólt, de hirtelen összeszedte magát, oszt aszongya:- Mennyetek a király kastélya elé, oszt csináljatok ott egy olyan aranyhidat, amelyiknek a másik végi az édesapám kunyhójáig érjen. A híd karján meg aranymadárok csicseregjenek! Ahogy ezt kimondta a cigánylegény, eltűntek a katonák. A legény nem is hitte, hogy ez megtörtént. Azt hitte, hogy csak álmodta az egészet. Hogy megvirradt, felserkent, oszt elindult. Ment, mendegélt abba a rengeteg erdőbe. Minél messzebb akart lenni, nehogy a király elfogathassa, hogy nem tudta teljesíteni a kivánságokot. Hát ahogy ment, mendegélt, összeakadt mentében egy oroszlánnal. Arra is ráfogta a rozsdás puskáját. Ahogy arra is ráfogta, az is emberi hangon szólalt meg. Az is azt mondta neki, hogy ne bántsa. Ha nem bántja, ad neki az is egy sipot. Hát beleegyezett a cigánylegény örömmel, hogy ilyen könnyen megszabadult a veszedelemtül. így osztán folytatta az útját tovább. Ment alkonyaiig. Éhes is vót, fáradt is, hát megállt egy kis tisztáson, hogy éccakára ott megpihenjen. Ahogy megvacsorázott, oszt rá akart gyújtani, hát kezébe akadt az oroszlánnak a sipja. Belefújt abba is, hát még jobban megijedt, mint előző este. Mer ahogy belefújt a sipba, nagy sereg óriás vette körül a tisztáson. Aszongya az óriások vezére: 299
