Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
Ahogy a király odaért a tengerhez, hát csak elállt a szeme-szája a csudálkozástul. Vót tenger, nincs tenger. Helyén egy nagy hegy emelkedik az ég felé, a hegynek a tetejibe meg egy karcsú tornyu aranyvár tündöklik. Aszongya a király:- Ha ezt a nép megláti, biztoson megválasztik helyettem királynak. Elpusztítom, ha addig élek is. Keresi Jánost, de az nem vót sehun. Aszongya:- Biztoson mán hazament. Hazahajtatott. Otthun elmondta a feleségének, hogy mit látott. Kérdezi, hogy nem látta-é Jánost, mer nem vót a hegy mellett sehun. Megy a királyné a konyhára, keresik, de nincs. Mennek az istállóba, ott sincs Tűvé tették érte az egész palotát, de sehun nem tanálták. Eszébe jutott a jánya. Meg akarta tülle is kérdezni, hogy nem látta-é a fiút. Megy a jánya szobájának ajtajához. Kopogtat, ki akarja nyitni az ajtót, de nem tuggya. Be van zárva. Beszól az ajtón:- Nem kéltél még fel, Gyöngyike?- Most fésülködök! — mongya a fésű, amit a jány ott hagyott maga helyett. Egy kis idő múlva ment megint. Beszól megint a jánynak. Aszongya.- Mit csinálsz, jányom?- Most sepregetek! — mongya a jány helyett a seprű. No, megint elment. Egy kis idő múlva visszamentek mind a ketten, oszt beszólnak. De harmaccor mán hiába kérdeztek akármit, nem felelt senki. Bementek, sehun senki. Üres vót a királykisasszony szobája. Hát a király meg a királyné csak néznek egymásra. Egyet gondoltak. Aszongya a király:- Elszöktette az a gonosz csábító.- Nyergeid gyorsan a seprűt, apjuk - mongya a királyné -, oszt aló, utána! Hozd vissza! Úgy is tette a király. Megnyergelte gyorsan a seprűt, felpattant rá, oszt elindult a szökevények után. A két fiatal meg ezalatt ment, ahogy csak a lovak bírták a vágtatást. Mán jó messzire elhaladtak a király palotájátul. Eccer csak Jancsinak elkezd égni az arca. Aszongya a királykisasszonynak:- Jaj, szerelmem, mingyán elég a bal orcám. Nézz mán hátra, mi gyün utánunk. Hátranéz a királykisasszony, lát egy fekete felleget. Aszongya:- Nem gyün utánnunk egyébb, mint egy nagy fekete felleg. Az meg nem más, mint az én gonosz apám. De várjál, most majd becsapjuk. Én vállok egy dinnyefődnek, te meg kerülő leszel ezen a dinnyefődön. De ne engedj neki akkora dinnyét se leszakítani, mint egy dió, mer ha ezt meg tudja tenni, éngem akkor mán viszen. Akkor a királykisasszony csak átbukfencezett a fején, oszt minden úgy lett, ahogy mondta. Mikor odaért a király, nem látott mást ott, csak egy dinnyefődet meg egy szegény embert, aki a dinnyékre vigyázott. Aszongya az embernek:- Mongya csak, bátyám! Nem látott erre elmenni két fiatal cselédet?- Hát - mongya az öreg -, mióta kikéit ez a dinnye, mindég mellette vagyok, de azóta senkit nem láttam. 296
