Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
- Ide figyelj, barátom! Ha máskor ilyet látsz, azt kell mondani, hogy Szaporiccsa meg az Isten a kendtek munkáját! Jól van, megy tovább az ember. Ahogy megy, lát két katonát, akik igencsak csépelik egymást. Szóval összeverekedtek. Ahogy megláti üköt az ember, mán messziről kiabálja:- Szaporiccsa meg Isten a kendtek munkáját! Szaporiccsa meg Isten a kendtek munkáját! Korpaciberét vegyenek! Több se kellett a két katonának! Rá a korpaciberés emberre. Istenesen elagyabugyálták, elnyüstölték. A szegény ember meg csak állt, nem tudta, miért verik. Mikor oszt a katonák megunták a verést, aszongyák az embernek:- Ide figyeljen, atyafi! Ha máskor ilyet lát, azt kell mondani: Isten válassza el kendteket egymástul! No, ez megvót. Megyen tovább a korpaciberés ember. Ahogy megy, mendegél, tanálkozik egy lakodalmas menettel. Mán előre örült, hogy milyen jó vásárt fog csinálni, mennyi ciberét ad majd el a lakodalmas menetnek. El is kezdte a kiabálást messzirül:- Korpaciberét vegyenek! Korpaciberét vegyenek! Isten válassza el kendteket egymástul! No oszt akkor nekiestek megint. Kapott újra csüstűl. Alaposan elnyüstölték most is. Az ember osztán belátta, hogy semmire se tud menni a korpacibereárulással, hát hazafelé vette az irányt. Mikor hazaért, mondja a feleségének, hogy sehun nem adtak pénzt a ciberéért. Nem segítette meg üköt az Isten. Inkább még alaposan elverték minden alkalommal. Letettek oszt a korpacibere-árulásrul. Nem is gazdagodtak meg soha, de azér még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Ennyi vót, mese vót. (Elmondta: Kovács Albert, 72 éves) 2. A púpos Eccer vót, hun nem vót, vót a világon egy nagygazda ember. Ennek a nagygazda embernek vót egy igen nyalka fia meg egy púpos, szerencsétlen szógája. A nagygazda fiú mindég csúfolta a púpos szógát, mer ki se állhatta. Igen sokat elmondta a fiúnak, hogy púpos, vakarcs. A púpos szóga ugyan igen haragudott érte, igen rosszulesett neki, de nem tehetett semmit, mert a gazdafiu erős vót, meg gazdafiu is vót, hát a szógának vigyázni kellett arra, hogy el ne zavarják. A szógára vót bízva a jószág legeltetése. Sokszor éccaka is ki kellett vinni a lovakat a legelőre. Eccer kiment legeltetni a temetőre. A lovak csendesen legeltek a szép hódvilágos éjszakában. Máréjfél felé járhatott az idő, mikora púpos szógafiu valami éneklést hallott. Figyel a fiú, hogy honnan gyün a hang. Az éneklés meg egyre közeledik, közeledik. Eccer csak megláti a fiú, hogy az éneklő nem más, mint a halál. De csak egy rövid sort mondott mindég. Hogy aszongya:- Péntek, szombat, péntek, szombat! Hallgati a szóga, hallgati. Először nem mert meg se szólalni, de hogy a halál 289
