Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
Kisgéres és néhány felső-bodrogközi település gyümölcsfaállománya 1895-ben (A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája: Bogoly J. és Viga Gy. alapján) TsIsptMia AlmafaKörtefa Cseresznye Meggyfa ÖazJbarack/a Kajszifa Szilvafa Diófa Mandula Gesztenye EperfaGyümölcsfa összesen Kisgéres 80 58 12 28 4 12 142 18 0 0 106 460 Királyhelmec 887 272 603 751 644 99 1071 110 8 0 445 4880 Bacska 293 112 8 127 31 16 700 141 6 3 66 1503 Báty 91 40 6 95 15 23 54 16 0 0 42 382 Bodrogszerdahely 189 142 78 160 78 79 524 72 6 30 207 1565 Kisdoboz 22 10 1 8 3 0 120 5 0 0 290 459 Kiskóvesd 49 33 294 341 504 44 348 30 0 0 194 1837 Kifújlak 137 59 17 150 4 7 821 43 0 0 54 1292 Lelesz 139 101 14 27 15 24 340 57 0 3 62 782 Nagygéres 80 58 12 28 4 12 142 18 0 0 106 460 Nagytárkány 819 324 7 83 0 8 2161 54 0 0 85 3541 Őrös 46 8 9 17 11 18 206 30 0 5 153 503 Perbenyik 349 204 27 69 86 135 318 195 0 3 766 2152 Szentes 55 15 430 106 24 13 167 42 0 0 93 945 Zemplén 251 193 188 40 188 33 1734 122 6 0 11 2866 Felsó-Bodrogköz 9650 4225 1313 3098 2692 911 29421 3415 53 2081 7675 64534 5. táblázat a rideg állattartással párhuzamosan a szénabegyűjtésre és takarmánytermelésre alapozott istállózó állattartás is elterjedt13. A Bodrogköz egészét érintően 1895. évi statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre (6. táblázat). Ekkor az Alsó-Bodrogközben 13 553, a Felső-Bodrogközben 11 322 szarvasmarhát, 10 353, illetve 8513 juhot írtak össze. Kisgéresen az 1895- ös összeírás idején 457 szarvasmarhát tartottak, amely a felső-bodrogközi állomány 4%-át jelentette. Nála nagyobb szarvasmarhatartó helyek voltak pl. Királyhelmec (640 db, a felső-bodrogközi állomány 5,7%-a), Lelesz (742 db, 6,7%), Battyán (625 db, 5,5%), Nagygéres (547 db, 4,8%) és Nagykövesd (6. táblázat). A szomszédos alsó-bodrogközi Semjénben 296 db, Karosán 1165 db, Kisrozvágyon 361 db, Lácacsékén 1387 db, Nagyrozvágyon 718 db, Pácinban 1035 db szarvasmarhát tartottak ezen évben. Az 1895-ös mezőgazdasági összeíráskor a szarvasmarha-állomány döntő többsége a magyar fajta, melynek fajtaváltása a második világháború idejére történt meg. Megmaradásának egyik oka, hogy bár a 19. század végére a legfőbb igaerővé a ló vált, az ökör jármolása számos településen (így Kisgéresen is) megőrizte jelentőségét. A hízott sőre biztos hasznot jelentett, s jó felvásárlópiacai voltak Ungváron, Munkácson, Kassán14. Amíg szarvasmarhatartással minden felső-(és alsó-)bodrogközi faluban foglalkoztak, addig juhtenyésztéssel csak 14 felső- és 13 alsó-bodrogközi településen. A Felső-Bodrogközben a legnagyobb juhállománnyal 1895-ben Kisgéres (1756 db, a felső-bodrogközi állomány 23,2 %-a), Bodrogszerdahely (1272 db, 20,6 %), Királyhelmec (1246 db, 14,6 %), Nagygéres (1060 db, 12,5 %), Nagytárkány (900 db, 10,6 %) és Nagykövesd rendelkezett (6. táblázat). Lótartásban a Felső-Bodrogközben Perbenyik állt az élen 260 db, majd Lelesz (253 db), Királyhelmec (190 db), Kistárkány (181 db), Lelesz-Pólyán (176 db), őrös (168 db) és hetedikként Kisgéres következett (157 db). ,3Frisnyák S., 1990 14 Viga Gy., 1996 26
