Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza

A halálnak sarlója A jó anyát levágta,

Mint megért gabonát az M elhelyezte Az Ur Jézus kegyébe.

Megszűnt szive dobogni,

Megy a földbe pihenni,

Visszatér a földbe, ahonnan vétetett,

Isten legyen vétetek.

Nyugodj, nyugodj békében,

Ott lenn az anyaföldben,

Majd eljön egyszer a dicső feltámadás,

Viszontlátjuk majd egymást.

Virrasztó befejezésével búcsú a halottól:

(Ref. Énekeskönyv, 370. dics.)

Jövel Szentlélek Ur Isten.

Eltávozó kedves halott, vár rád a sir, megnyugszol ott;

Lelked pedig a mennybe száll, Istentől ott üdvöt talál.

Oda néznek már szemeid,

Érted hullajtjuk könnyeink, most megáldunk mi is téged; maradjon itt drága emléked;

Isten veled, Isten veled!

Ének a sírhalomnál

Örök ágyad vetve már,

Itt reád a béke vár, porból lett, mi porba tér, csak Te, atyám szent karodat nyújtsd a hozzád vágyódónak, hajolj alá leikéért.

Háztól való temetésnél énekelték, amikor a koporsót kihozták a kapuba Kedves hajlék, hol míg éltem,

Nyugodalmat találtam,

De mivel már elköltöztem,

Kapud előtt megálltam,

Benned többé nem élek,

Mert lakást sírba veszek,