Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza
A szabadságharc eseményeivel kapcsolatban semmilyen adat nem szerepel a jegyzőkönyvekben, mindössze a szabadságharc bukása utáni évről, 1850-röl maradt fenn a következő néhány sor: „A lefolyt 1850-dik évben Magyar Orsz Ostrom állapotban lévén, s még az Egyh. tanács gyűlések tartása is tilalmaztatván, egyházi tanács gyűlések nem igen tartattak, de hála a gondviselőnek, semmiféle botrányok se kényszeritették az Egyház tanács gyűlésének tartását.’’19 Szomorú év volt a gyülekezet számára az 1865-ös esztendő. Hatalmas tűzvész pusztított a faluban, és a templom is leégett: „1865 dik utolsó napjára virradóra nagy tűzvész ütvén ki a nap keleti soron az un. Gyurcsa Feri Jankó házából, a lángok áldozatául esett a Tanítói lak minden gazdasági épületeivel, valamint a templom tornyával s minden belszerkezeteivel, a templomban nem maradt egyébb a hamuban maradt sok ezer lécz, zsindely vagy szögeknél."20 A következő évben, 1866-ban megtörténik a templom cseréppel való befedése, az iskola épületének felújítása is. Augusztus végére már a „székek is mind állnak a templomban” - olvashatjuk a jegyzőkönyvi tudósítást. 1898-ban a templomot ismét renoválják, 1150 forint költséggel. A kisgéresi gyülekezet az alsó-zempléni egyházmegyéhez tartozott a második világháborúig, jelenleg a kelet-kassai egyházmegye szerves tartozéka. A falu, a gyülekezet élete a 20. század folyamán sem volt könnyű. Az első világháború utáni évek az addiginál sokkal nagyobb szükséget, szegénységet hoztak. Az egyházi életet is újra kellett szervezni. Viszont kivándorlás nem volt a faluból, mindössze egy „világjárt” emberről tudunk. Régebbi időkben házasodni is jóformán csak helyből házasodtak, szenzáció volt a közösség számára, ha ez nem így történt. A község élete, szokásai mindenkor kötődtek az egyházi élethez. Isten segítsége, gondviselése nem hiányozhatott semmikor. A két világháború közötti presbiteri jegyzőkönyvek is feljegyzik a fontos falusi eseményeket, mint például a legénybíró-választás, legényavatás, falukomajárás stb. Ezek a szokások a gyülekezeti életnek is részei voltak. Őrizték az erkölcsöt, a közösség megtartó erejét, párválasztást. A második világháború alatt Kisgéresben is, mint más falvakban, az Országos Nemzet- és Családvédelmi Alap (ONCSA) lakóházakat építtetett. Egy külön jellemtípus alakult ki közöttük, ahol otthonra talált a jehovizmus: a községben manapság 150 fő a számuk. Bizonyos dolgokban együtt munkálkodnak a gyülekezet tagjaival (pl. a halottasház építése). Nyolc-tíz éve „király-házukban” tartják összejöveteleiket. Benyomásom az volt, hogy a gyülekezet tagjai nem csinálnak gondot a jehovistákkal való együttélésből. Lelkészük is higgadtan nyilatkozik erről a helyzetről. Reméljük, hogy ez a tolerancia idővel meghozza gyümölcsét. 1948 előtt a kisgéresi református egyháznak is voltak földjei, erdeje és szőlője. Ingatlanjai közé tartozott a két részből álló borospince a pincesoron. A község lakosai közül nagyon sokan nem tértek vissza az első világháborúból, a második világháborúban pedig még többen haltak hősi halált. A „malenkij '9 Ua .. Presbiteri jegyzőkönyv 1850. m A Kisgéresi Egyház Irattára. Presbiteri jegyzőkönyv 1865. 249
