Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
lönféle sülteket, amelyet már körettel, savanyúsággal fogyasztottak. Estére általában a délről maradt sült húst ették meg kenyérrel vagy krumpliköritéssel. Az emberi élet fordulóihoz vagy a jeles napokhoz szintén speciális menüsor kötődött. Ennek ételei a vizsgált időszakban állandóbbnak tűnnek, mint a hétköznapoké, bár az újonnan megismert táplálékok elsősorban itt jelentek meg, és innen kerültek be a munkanapok ételeinek sorába. A táplálék elfogyasztásának keretét a körülmények és a család összetételének, számának alakulása adta meg. Másként étkeztek a mezőn, másként otthon. Ismét másként szűk családi körben, vendégekkel, közös munkák alkalmával. A kis létszámú család hozzáfért az asztalhoz. Ha sokan voltak, akkor rendszerint a férfiak ettek a főhelyen a gazdával. A vendéget a gazda jobb oldalára ültették. A leányok vagy gyerekek a széken, lócán, a kemence kocikján ülve, az ételt tányérban a kezükben tartva ettek. Volt olyan család is, ahol a férfiak étkezése után ugyanahhoz az asztalhoz ültek a többiek. A kisgyerekek anyjuk ölében foglaltak helyet, az önállóan étkező nagyobbak pedig a kisszéken ülve, egy magasabb széken lévő edényből ettek. Az első világháborúig a főtt tésztát, a pörköltféléket külön evőeszközzel, de a középre helyezett közös tálból ették. Meghatározott sorrendben, mindenki csak maga elől vehette el az ételt. A mezőn a hűvösbe húzódva, saját tányérból ettek A közös munkák vagy jeles események alkalmával mindenkinek jutott hely a több asztalból álló terítéknél, ahol saját edényből fogyasztotta a nagyméretű tálakból kimert, kivett étket. A lakodalmakba régen minden meghívott hozta magával otthonról az evőeszközt. összegzés A község táplálkozási kultúrája a felföldi és az alföldi konyha ismereteinek keverékeként jellemezhető, Bodrogköz földrajzi helyének megfelelően. A vizsgált időszakban ezt a tradicionális elegyet lazították fel és mozdították el az egységesülés irányában a különféle csatornákon megszerzett, a polgári rétegektől átvett ételkészítési technikák, étkezési szokások. Az önellátás megszűnte után az új társadalmi szerkezet megteremtése minden téren kiegyenlítődést eredményezett. Megszűntek az éles étkezési különbözőségek a hétköznapok és az ünnepek között. Sokat fejlődött az élelmiszer- és tartósítóipar, az élelmiszer-kereskedelem. Az egyes háztartásokban új konyhatechnikai eszközök jelentek meg. A felsoroltak segítségével jelentősen csökkenteni lehetett a konyhában töltött időt. ADATKÖZLŐK BERTA Borbála DÓCS Istvánná GÖRÖG Albertné HORVÁTH Sándomé RÁCZ Jánosné SOHAJDA Lászlóné (1920, református) (1924, református (1924, református) (1922, görög katolikus) (1903, református) (1923, református) 221
