Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
A paszulyt (babot) pépes formában is fogyasztották úgy, hogy fokhagymával főzték össze, majd tettek bele egy kevés krumplit is. Kevés liszttel sürítették be, az egészet összedzsamálták. Az így kapott törvepaszulyt a cinkéhez hasonlóan tálalták. A savanyú káposztából finom leveseket készítettek, amelybe babot, gombát, halat, kolbászt, oldalast, sonkát, disznóbelsőséget - szívet, vesét, nyelvet - tettek. Az édeskáposztából rakott és töltött káposzta készült. Mindkettő régi étel. Kukoricadarát, gerslit vagy rizst, valamint hagymás zsíron apróra vágott sütött kolbászt vagy szalonnát tettek bele. A töltött káposzta harasztját szükség esetén forrázott torma- vagy szőlőlevéllel pótolták. A lecsót az 1920-as évektől készítik rendszeresen nyári reggelire. Faluszerte kedvelt csemege volt téli időben a sült bécsitök és az alma. A gyümölcsöket azonban inkább közvetlenül érés után fogyasztották el sovány vagy vajas kenyérrel. Aszalványt, lekvárt, befőttet készítettek belőlük. Almát, körtét, diót lehetett a legtovább fogyasztható állapotban tárolni. A szőlőt zsinegre fűzték, és a padláson, szellös helyen karácsonyig is elállt romlás nélkül. Termeltek görög- és sárgadinnyét, amelyet augusztusban-szeptemberben, frissen ettek. A görögdinnyét bemeszelték, és a pincében tartva még októberben is élvezhető volt. Kenyér, szalonna, füstölt kolbász, hideg sült mellé hagymát, retket, uborkát, paprikát, paradicsomot ettek, amikor lehetett. Az utóbbiból az 1920-as évektől kezdve készítettek télre paradicsomlevet, amelyet üdítőként ittak, vagy leves, mártás és különféle káposztás ételek főzésekor adalékanyagként használtak. Rendszeresen gyűjtötték a sóskát, csipkebogyót, szedret, vadkörtét és a vadalmát, amelyekből mártást, lekvárt, teát, szörpöt csináltak. A vadgyümölcsöket búzában érlelték mindaddig, amíg meg nem szotyósodott (puhult), és úgy ették. Már csak a legöregebbek emlékeznek az állóvizekben termő súlyomra, amelyből különféle krémeket főztek, de használták lisztpótló anyagnak is. A szelídgesztenyére emlékeztető íze volt. A gyerekek rendszeresen ették szezonjában a sóskát, annak megvastagodott szárát, a rengőt, a papsajtot, a gledicsfa termésének alsó részén található nyalókát, az édesgyökeret, a tarlórépát, kökényt, galagonyát, szamócát, sárgarépát. Ették a karalábét, a káposzta nyers torzsáját. Téli időszakban - a répacukor megjelenése után - grillázst készítettek, amelyet dióval, pirított napraforgómaggal, esetleg tökmaggal, mandulával kevertek össze. Ez a cukor szorította ki a rendszeres használatból a mézet, amelyet már ritkábban fogyasztottak; leginkább sütemények készítésére, nátha elleni gyógyszerként vagy a rozsból készített pályinka ízesítéséhez használták. Az étkezések rendje A falu lakosságának életritmusát a 20. század első felében a gazdálkodás határozta meg, amely szervesen kapcsolódott az évszakok változásához. A me219
