Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
Hidrológiai viszonyok A Bodrogköz az Alföld felszíni és felszín alatti vizekben gazdag mikrorégiója. A környező hegységekből érkező vízfolyások az elmúlt évezredek során ezen a peremsüllyedéken át találtak lefolyást, miközben folyásirányukat többször megváltoztatták. A szabadon kóborló vízfolyások árvizei nagy területeket öntöttek el, és közben sok finomszemű anyagot raktak le. Az ármentesítések előtt az áradások alkalmával hosszabb-rövidebb ideig vízzel borított területeken kívül nagy kiterjedésű, művelésre alkalmatlan, járhatatlan lápos, mocsaras területek jellemezték a tájat. Kisgéresnek ma nincs élő vízfolyása. Nagyjából egyenlő távolságra van a három nagy folyótól, a Tiszától, a Bodrogtól és a Latorcától. A holocén (jelenkor) elején, a preboreális, boreális és atlantikus fázisokban (10 200-6000 éve) azonban a Tisza a Helmeci-dombságtól délre folyt, s kialakította az azóta feltöltődött Karcsa-medret. Bár később elhagyta ezt a medrét, megváltoztatta folyásirányát, mégis a múlt századi folyószabályozásokig jelentős mértékben meghatározta a mai országhatár körüli szélesebb sáv - így Kisgéres - életét. A19. század második felében töltések (gátak) közé szorították mindhárom folyót, mégis - ha áttételesen is - de hatást gyakorolnak a környék mindennapi gazdaságára. Ezért szükséges a főbb hidrológiai jellemzőket felvázolni. A Tisza teljes hossza 966 km. Az ukrán-szlovák-magyar hármas határra Záhony és Kistárkány között a 620,85 fkm-nél érkezik. A fölötti szakasza 346 km. A kistárkány-záhonyi szelvényig 31 745 km2-ről gyűjti össze vizeit (teljes vízgyűjtő területe 157 200 km2). Közepes vízhozama a tárkányi szelvényben 379 m3/s. Árvíz idején Tokajnál 4070 m3/s vizet szállít (kisvize 53 m3/s). A Bodrog öt forráságból - Tapoly, Ondava, Labore, Ung és Latorca - ered, s Zemplén községtől, a Kis-(Felső-)Bodrog és az Unggal, Laborccal bővült Latorca találkozásától nevezik Bodrognak. Teljes vízgyűjtő területe 13 579 km2, a bodrogszerdahelyi szelvénynél 11 256 km2. Felsőbereckinél kisvízkor 3-5 m3/s, középvízkor 115 m3/s, árvízkor 680 m3/s vizet szállít. Hossza Zemplén és Tokaj között 62,1 km, felső-bodrogközi (szlovákiai) szakasza 13,1 km. A Latorca hossza 204 km, vízgyűjtő területe 4208 km2, az Unggal együtt 7022 km2, a Laborccal 8701 km2 7. A Latorca közepes vízhozama Lelesznél 32 m3/s, a Laborccal való egyesülés után 85 m3/s. ,A Bodrogköz vízrajzi képéhez természetszerűen hozzátartoznak az állóvizek. Elterjedésük és jelentőségük már korántsem olyan nagy, mint egykor, jelenlétükkel mégis meghatározó szerepet töltenek be a természeti rendben és a biológiai egyensúly megőrzésében."8 A Felsö-Bodrogközben - így Kisgéres térségében is - a legtöbb állóvíz az egykori folyómedrekben maradt meg. A Karcsa (egykori Tisza-meder) Kisgéres körüli szakasza úgyszólván teljesen feltöltődött. Csupán kisebb vizenyős mélyedések, időszakos tavacskák jelzik egykori irányát. Őröstől már több benne a víz. Hóolvadás és hosszan tartó esőzések idején még lassan 7 Lászlóffy W„ 1982 8 Bogoly J„ 1992 21
