Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek
Kisgéres. Lokális és regionális monográfiák 1. Dunaszerdahely-Komárom 2000 Népi táplálkozás - hagyományos ételek Siska József Egy emberi közösség önfenntartásának lehetőségeit elsősorban a földrajzi környezet határozza meg. A Bodrogközben a 19. század második felében elvégzett ár- és belvízmentesítő munkálatokig az őstermészet adottságait is kihasználó termelő gazdálkodást folytatott a jelenleginél jóval kisebb számú népesség. Az időszakos áradásoktól nem veszélyeztetett helyeken kultúrnövényeket termesztettek. Az erre kevésbé alkalmas területeket háziállataik legeltetésével, téli takarmányuk biztosításával hasznosították. Begyűjtötték a vadon termő növényi nyersanyagokat, és minden hatalmi korlátozás ellenére alkalomszerűen vadásztak és halásztak. Kisgéres ugyan távol esett a tájegységet körülvevő, nagyobb vízhozamú, gyakorta kiáradó folyóktól, de a déli határrészben kanyargó Karosa ér erősebb években sokszor okozott kárt, akárcsak a faluhoz tartozó pusztakeresztúri dűlőkben a belvíz. A korabeli gazdálkodásról a községben részbirtokos Leleszi Konvent oklevelei már a 13. századtól kezdődően, a református egyház különféle iratai a 17. századtól elég részletesen tájékoztatnak bennünket. Ezekből a dokumentumokból tudjuk, hogy az arra alkalmas szántóföldeken rozsot, búzát, árpát, kölest, lencsét, borsót, répát, a 18. század végétől a fentieken kívül még kukoricát, burgonyát, napraforgót, babot, cukorrépát, tököt termesztettek. A belső fundusokhoz tartozó kertekben volt a helye a különféle zöldségeknek és gyümölcsöknek. A kisgéresi határ legmagasabb pontjain gyümölcsfákkal tarkított szőlők sorjáztak. A háziállatok közül a baromfi, sertés, szarvasmarha volt az, amelyet minden család tartott. Juh, kecske ritkábban fordult elő. A Leleszi Konvent okmányaiban sok utalás található mindazon állati és növényi nyersanyagokra, amelyet a korabeli konyhákon felhasználtak a bodrogköziek. A prépostsághoz tartozó jobbágyok különféle természetbeni ajándékokkal járultak hozzá a szerzetesek élelmezéséhez. Az 1566-os Urbárium szerint: rozsból, 209
