Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
állatállomány összetétele szempontjából is tanulságosak. A jelzett időpontban Kisgéres 127 portáján 139 magyar tehén, 251 magyar ökör és összesen csupán 14 darab 3 évnél fiatalabb magyar borjú került összeírásra. Ez vélhetően nem csupán a fogatolásban jelzi az ökör dominanciáját - az összeírásban összesen 85 ló szerepel -, hanem a fenti összefüggést sejteti az állatállomány haszonvételére vonatkozóan. Az állatkereskedelemben sokkal kisebb szerepet kapott a sertések értékesítése. Hiába volt sok belőlük, kellett a családoknak a húsa, szalonnája. Egy-egy malacot vittek el a helmeci sertésvásárba, a szekér bérfájára tett ráccsal zárták be a feltett jószágot. Ritkán elvitték a sertést a kassaújfalusi hentesek is. Nem kívánjuk részletezően számba venni azokat a kiegészítő jövedelmeket, amelyek nem származtak organikusan a parasztüzemek tevékenységéből. Néhányukat azonban mégis megemlítjük, mert valamelyest jellemzői voltak a településnek. A gyékényszövés központja a Bodrogköz szlovákiai oldalán Kisgéres volt. A géresiek Szentmária, Rád, illetve a Latorcamente falvai, főleg Zétény határában szedték meg a gyékényt, amiből tábláikat szőtték. Ezt vásárolták a környező falvak szekeresei, Ladmac meszesei, de eljutottak a gyékénylapok például Erdőbénye kőbányájába is. Idejártak gyékényért a Bodrogköz magyarországi falvaiból. Úgy tartották, hogy a géresiek titokban tartják tudományukat, s nem mutatják meg másnak a gyékényszövés technikáját. A faluban különösen a mintásra szőtt, igényes ágyelők, faltakarók jelezték tudásukat. Az 1940-es években a gyékénymunka kiment a divatból. Némi jövedelemre tettek szert a lapos, építésre alkalmas kőanyag értékesítésével. A követ a szőlők környékén hányták: a palaszerüen hasadó kőzetet a talaj alól bontották ki. A kiemelt lapokat kupacokba raktár, s olykor maguk is elfuvarozták eladni. Elhordták építkezésre Helmec, Boly, Divék, Lelesz környékére, Tárkányig és esernyőig, de vitték a Tiszán alul is: Riese, Semjén, Láca lakosai is építkeztek belőle. Viszonylag kisebb jelentősége volt Kisgéresben a csempészésnek. Kereskedtek a határon át jószággal, élelemmel, iparcikkekkel.39 3. Szállítás, teherhordás A szekereket helyben csinálta a kerékgyártó: 2,5 méter hosszú jármüveikbe leginkább ökröt fogtak. Az 1920-as években még fatengelyes szekerek is voltak, később már Helmecen vásárolt vastengelyeket építettek be. A háború előtt még vándor kulimászosok hordták a faluba a szekérkenőcsöt árulni. A szekereket a különféle speciális munkákhoz alakították. Leggyakoribb volt, hogy a hordáshoz oldalrudat tettek rá. A krumpli, gyümölcs szállításához fonott kast tettek bele: ezeket vagy cigányok kötötték, vagy maguk a gazdák készítették a Tice medrében szedett vesszőből. Volt olyan, aki egyben is meg tudta kötni, de volt, aki három darab vesszőlapot font meg, s abból állította össze a szekérkast. Télen, akinek volt, szánnal hordta ki a trágyát a földre. Az Erösön vett fából maguk készítették el: a hosszú fűrésszel egyik ember a pádon, a másik lent a 39 Viga Gyula 1994. 243-247 197
