Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
ság már nem az egyetlen megélhetési lehetőséget jelenti az ifjabb generációknak, jóllehet igazából kevés a választási lehetőségük a nagy munkanélküliség miatt. Mindez annak ellenére átrendezte a géresiek gazdálkodását és gazdasági szemléletét, hogy a faluban - Kisgéres központtal - ma is működik a közös gazdaság, s a családok jelentős részének az ad kenyeret. Átalakulóban van a tradicionális paraszti gazdálkodást és szemléletet lebontó világ is, az újnak a keretei, körvonalai pedig még csak igen nehezen felismerhetők a hátrányos helyzetű szlovákiai periférián. Az állattartás elsődleges haszna a jószág értékesítése volt, különösen a megjavított ökrök eladása jelentett bevételt a parasztüzemek számára. Fontos volt a jószág szaporulata is: a járomba is kellett az ökör, a tehén meg kellett az állomány további gyarapításához. Az állatkereskedelem legfontosabb cikke az ökör volt. A géresi gazdák jobbára nem is maguk törték be a járomba a fiatal jószágot, sokkal inkább eladták azokat, maguk már betanított ökröket vettek, amit jármolva, aztán felhizlalva értékesítettek némi haszonnal. A legelőre adott jármos ökröket olyan becsben tartották, hogy — miután a vetés elvégeztével a legelőre csapták őket a hordásig - inkább kézben vitték a keresztúri határba pl. a rudashordó fákat, szerszámot, ivóvizet, de nem akarták a jószágot rontani a befogással. Kisgéres híres volt gyönyörű jármos ökreiről. A jobb gazdáknak 5-6 darab is volt, mikor a legelőről beszorultak, eladták őket, hogy ne kelljen takarmányon teleltetni, tavasszal aztán megint újat vettek, amit őszig feljavítottak. Mások az ökörrel etették fel a krumplit: gyakran megsütve adták neki; majd a meghizlalt jószágot vágóba adták el. A növendék jószágnak jó piaca volt Helmecen is, ahol havonta volt állatvásár, de a második világháború, illetve az újabb határmódosítás előtt inkább Ungvár, Munkács, Beregszász, Csap vásárain vették meg a fiatal ökröket. Be lehetett azokat szerezni Nagydobrony ökrösgazdáitól, a vízen tűi, Bés és Csicser parasztgazdáitól is. A feljavított fiatal ökröket Helmecen adták el, jöttek érte Géresbe is: a cugnak való jószágot Fejszésről, nagyobb számban Gömörtoől érkezők vették, került ökör a terebesi cukorgyárba is, de-erre a géresiek nagyon büszkék voltak - a gödöllői tenyészetbe is vittek az 1930-as évek végén 12 pár ökröt. Az idősebb, vágóba hizlalt ökröket főleg Kassaújfalu mészárosai vásárolták fel. Volt helyben közvetítőjük (faktor), s helybeli zsidó hajcsár (Lebovics nevű) hajtotta fel nekik a jószágot. Az ökörtartás jelentősége vélhetően hosszú időn keresztül befolyásolta a géresi parasztgazdaságok gazdasági stratégiáját. Volt olyan gazda, aki az 1920-40-es években évente két-három alkalommal is kicserélte jármos ökreit: olykor csak 2- 3 hónapig tartotta azokat. Ha kicsit kifente, kivakarta, kikoszolta, némi haszonnal eladta, s olcsóbban vett újabb párat. Ezt szolgálta a legeltetés és a takarmányozás rendje is. Zemplén vármegye 1869-ben falvanként, portánként összeíratta a népességet és az állatállományt.38 Úgy véljük, hogy ennek adatai (december 31-i állapot) az 36 Zempléni Levéltár, Sátoraljaújhely 196
