Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
nyú, fokozatosan lealacsonyodó nyúlványa, amely a település északi peremén bukik a futóhomok-takaró alá. A néhány méter magasságú dombvonulat felszínét antropogén mikroformák élénkítik. A pincét, a pincefalut mélyítő ember ugyanis a kitermelt kőzetet (talajt) a föld alatti tárolók befedésére használta fel, ezáltal 2-3 m magas mesterséges kiemelkedéseket, mikroformákat hozva létre. 2. A jégkorszakban az erős, munkaképes szelek a Tapoly-Ondava-Laborc hordalékkúpjából ÉK-DNy irányú futóhomokformákat (garmadákat, maradékgerinceket, szélbarázdákat) építettek. Ezek a futóhomokformák a Király-hegytől DNy-i irányban húzódtak, de a felső-pleniglaciálisban és a preboreálisban itt megjelenő Tisza oldalazó erózióval feldarabolta, illetve letarolta azok jó részét. Nagyobb, összefüggő, egykori futóhomokbucka-vonulatok csupán a település északi határában, valamint szigetek formájában az országhatár közelében, annak is inkább a magyarországi oldalán (Semjén) maradtak meg. A kovárványcsíkokkal tagolt homokvonulatok szerkezete a településtől nyugatra és a nagygéresi téesz majori feltárásában (homokbányában) tanulmányozható. A homok a bodrogközi helynevekben is megjelenik. A pozitív felszíni formákat jelölik vele. Kisgéres határában is feltűnik (Ritkahomok). 3. Ahol a Tisza és a Bodrog oldalazó erózióval letarolta a futóhomokot, ezáltal tökéletes síkot formált, melyre fiatal agyagos-iszapos, homokos folyóvízi üledéket rakott le (allúvium). Ezek a múlt századi folyószabályozásig vizenyős felszínek uralták Kisgéres keleti, déli és részben nyugati határát is. Ezekből a tartósan vízzel borított területekből kisebb-nagyobb szárazulatok - szigetek - emelkedtek ki (pl Kisgéresen a Pap-sziget, őrösön a Poth-sziget). A kanyargó folyó domború (épülő) partján övzátonyokat (gondokat, gorcokat, korongot) épít Ezek a fás vegetáció kialakulására, az emberi megtelepedésre, állattartásra, szántóföldi művelésre részben alkalmas alacsonyabb árvízmentes területek Kisgéres határában kevésbé, de a szomszédos Nagygéresben (Márton-gorc, Császár-gorc, Mester-gorc), Szerdahelyen (Hosszú-korong) nagyobb számban fellelhetők (2., 3., 4. ábra). Éghajlat Kisgéres és környéke a Péczely-féle klimabeosztás szerint mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. A szlovák éghajlati beosztás szerint a Felső-Bodrogköz egész területe a „meleg, kicsit száraz éghajlat hideg telekkel" klimatikus tartományba, illetve „meleg, síksági típus" klimatogeografikus típusba tartozik. Az évi középhömérséklet ötven év (1901-1950) átlagában a szomszédos Királyhelmecen 9,3 °C (1. táblázat). Mivel Kisgéresen nincs meteorológiai állomás, így a közeli királyhelmeci adatokat nyugodt szívvel vonatkoztathatjuk vizsgált településünkre. A leghidegebb hónap a január (-3,1 °C), a legmelegebb a július (20,3 °C). A tenyészidőszak (IV—IX. hó) középhőmérséklete 16,5 °C (ez az adat Nyíregyházán 16,8 °C, Tarcalon 17,3 °C). Az évi közepes hőingás Királyhelmecen 23,4 °C, Kistoronyén 23 °C. Az abszolút hőmérsékleti ingás Királyhelmecen 65,7 °C, ahol a leghidegebbet 1950 február 3-án (-27,2 °C ), a legmelegebbet 1952. augusztus 18-án (38,5 °C) mérték. 17
