Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
A nádas terület lényegében eltűnik három évtized alatt, csökken az erdő és a gyep részesedése, s igen jelentős a szántóterület növekedése. 1895 és 1938 között a gazdaságok száma 258-ról 369-re növekszik, ami egyértelműen a birtokok aprózódását jelzi.9 Egyértelműen megfigyelhető a kapások és a vetett takarmánynövények fokozatos előretörése a gabonafélék rovására. A piaci viszonyokhoz alkalmazkodva új növénykultúrák, illetve a meglévők új fajtái jelennek meg. Egészében megfogalmazhatjuk, hogy bár a tavaszi és őszi fordulók kötöttséget jelentenek, de azon belül a szabadgazdálkodás felé hat minden a két világháború közötti időszakban. (Ennek részleteit alább tárgyaljuk.) Sajátos gazdasági egységként illeszkedett Kisgéres paraszti gazdálkodásába Keresztúr-puszta területe. Bár hosszú pereskedés folyt (1842-1864) Keresztúr-puszta területéért, bizonyos, hogy már a 18. század folyamán is a kisgéresi jobbágyok hasznosították az ottani földterületet (lásd Hőgye István tanulmányait). A keresztúri határ kultúrtájjá alakítása ugyancsak erőteljes tájformáló tevékenységet igényelt: az erdő és a víz rovására terjesztették ki szántó- és rétterületeiket. Az irtások zöme a 18. században lezajlik, a kanalizálás azonban csak a második világháború után fejeződik be, illetve a környező területek vízrendezésének hatására alakul át az ottani termőterület jellege. Voltak régebbi vízlevezető árkok, például a Kupi-tónál, Piszkárosnádasnál, de nagy havak után, esős időben gyakran még a boglyát sem lehetett megrakni a réten, hanem villával meg rudassal kellett kihordani a szénát a sárból, vízből. Az 1842-ben kelt úriszéki határozat jelzi, hogy a leleszi prépost által felméretett Keresztúr-puszta területe összesen 2052 hold és 270 • -öl volt. A terület tagosítására csak 1864-ben kerül sor a leleszi prépostság és a kisgéresiek közötti megállapodás eredményeként, de annak alapját az 1843-ban elkészített földkönyv és térkép képezi. 1. „Az ún. Felső-rét az erdő széléig, a nádas mentiben, a Papszigetig a Varga-rét mentiben a Tót János homoka felé, onnan a Szőlős homokénak, a Nagy András homoka felé, és a Haraszti kaszálók s tavakon és az ereken kívüli rétek 793 hold 265 • -öl. 2. A Nagyréti kaszálók, a Fejér homoki szántófölddel 341 hold 159* -öl. 3. Az egész határban levő tavak, erek, nádasok 678 hold 648 • -öl. 4. Az. erdő tészen 239 hold 298 • -öl.”10 1854-ből ismerjük azt is, hogy az egyes keresztúri dűlők hány darabban voltak a gazdák kezén. A dűlő neve Tizenkétföld Nagy András Méhesszög Szőlős Fehértó Eperjeske Puszta Ordító 8 Föld darabban 4 20 14 25 98 21 22 3 8 Magyar Statisztikai Közlemények. 15., 108. kötetek. 10 ZL. S. újhelyi Királyi Törvényszék úrbéri és tagosltási iratai, VII.2/C.23. doboz. 172
