Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula - Viszóczky Ilona: A paraszti gazdálkodás változásai
elvethetnek szántófölgyeikben”.3 Az urbárium szövege szerint (1774) az 52 jobbágy 18 telken osztozik; a belsőség területe 36 pozsonyi mérő, a szántóföldé 503,5 hold, a rét pedig 36,5 embervágó. A gyenge, vízjárta területek miatt azonban folyamatos vita van a földesúr és a jobbágyok között, amit még az 1840-es évektől hosszú időn át húzódó úrbéri és tagosítási perben is nyomon követhetünk. Ekkor már (1842) 53 darab 2/4 részes és 17 darab 1/4 részes jobbágy között osztják fel a területet: „...meghagytuk a munkálandó Mérnöknek: hogy az egész úrbéri állományt a meg állapított Terv s ítéletek szerint.. .hasítsa ki, s azt 30. s 6/8 telkeken letelepedett s a köz- s úrbéri terheket könnyebben viselhető és már ki is jelölt 70 telkes jobbágy közt, úgy mint 53 Félhellyes és 17 negyedrész hellyes jobbágyok közt illetőkép ossza fel, valamint a 10. úrbéri zsellér, Lelkész, Oskolamester és Falusi Jegyző illetőségét is ossza ki, és az úrbéri lajstromokat is a Felsőbb kegyes meghagyás szerint igazítsa ki." Az őszi vetés miatt a kimérés 1843-ra csúszik át, ám akkor újabb vita támad. A lakosok előbb a földmérő láncot nem tartják hitelesnek - a 10 öles láncot később mindenki megnyugtatására hitelesítik -, majd ismét a vízjárta részek gyenge földminősége okoz vitát. A jobbágyok panaszolják, hogy vannak területek az úrbéres állományban, amelyek a hóolvadás miatt nem mindig használhatók. A földesúr a felpanaszolt területek pótlására a Tót ina-szögi curiális táblájából pótolja ki a földeket, bár jelzi, hogy sánc húzásával is lehetne javítani a területek vizenyősségén. A Tót ina szögi első osztályú táblából 20 7/8 holdat hasítanak ki; ott kap 3 4/8 holdat a lelkész, 1 3/8 holdat a tanító, egyenként 4/8 holdat a féltelkesek, s 2/8 holdat a negyedtelkes jobbágyok. A falu két végén vályogvető-helyeket jelölnek ki a jobbágyok számára. A földesúr - a praediális és curiális földek, rétek, legelők, irtások, erdők és kőbányák mellett - az úrbéri állományok közt fennmaradt ereket, tavakat, halászó- és csíkászóhelyeket szabad rendelkezésében tartja meg, a jobbágyok teljes kirekesztésével.4 Ekkor történik meg a fordulóföldek felosztása is: mivel a Kert allyasi földek, mellyek a terv szerént nagyobb tagokba felosztandók, a Helység két oldalán feküdnének, és így a ház helyek külső végeivel kapcsolatba lennének, a hasznosabban gyakorolható gazdálkodás tekintetéből tehát azt kívánják, hogy a Kert allyasi földekből minden ház helyhez belső illetőség képpen aránylag, s beszámítás mellett egy-egy darab ragasztasson ...a Rét helyetti földek kinek-kinek két tagba s egyenlően osztassanak ki...”5 A település szerkezetében éppen úgy, mint a 19-20. századi térképanyagon jól megfigyelhető, hogy a két nyomásba eső aljföldek, az Alsó-kertalja és a Felső-kertalja közvetlenül a belsőséghez igazodott, s a 19. század második felének birtokelaprózódása, a birtoklás átalakulása bontotta meg a kettő korábbi kontaktusát. A vízjárások mellett a művelhető földterület kiterjesztése az erdők rovására volt lehetséges. Bár az urbárium szerint az irtványok már a telki állományhoz lettek csatolva, azúrbéri és tagosítási per során (1842-43) a jobbágyok a régi birtokosok leveleivel igazolják, hogy a géresi és a helmeci határban található irtások össze-3Takács Póter-Udvarí István 1998. 32. 4 Zempléni Levéltár. S. újhelyi Királyi Törvényszék úrbéri és tagosítási iratok. VII.2/C.23. doboz 5 ZL. Úrbéri és tagosítási iratok VII.2/C.23. doboz. 169
