Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
A bodrogközi viszonylatban nagy reliefenergiájú (egy négyzetkilométeren belüli legnagyobb magasságkülönbség) Tarbucka, a Kis- és Nagy-Király-hegy erőteljes lepusztulásnak volt kitéve a miocén második felétől a pliocénen, pleisztocénen (jégkorszak) át a jelenkorig (holocénig). A meredekebb lejtőkről-jórészt víz által (jégkorszak) - letarolt, lehordott talaj- és kőzettörmelék a hegyek (dombok) aljában halmozódott fel. Ezeken a kisebb méretű hegylábfelszíneken történik napjainkban a szőlőtermesztés (2., 3. ábra). A vulkáni eredetű rétegek felhalmozódása miatt a bádeni emeletben még tengerrel borított területek egy része szárazulattá vált. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert a pannóniai emeletben a terület süllyedni kezdett, és a Pannon-tó fokozatosan elborította. A Bodrogköz süllyedése azonban lényegesen kisebb méretű volt, mint az Alföld belső területein. így a Bodrogközben 500 méternél sehol sem képződött vastagabb pannon rétegsor. Ennek anyagát főképpen agyagmárga, mészmárga és homokkő alkotja3. A szlovák geológiai kutatások alapján Bögöly János (Királyhelmec, 1992) úgy véli, hogy a szarmata emeletben (13,5-10,5 millió éve) a korábbi sós tengeröböl elsekélyesedett, és a nagymértékű édesvízutánpótlás hatására brakvizüvé módosult. A pliocén során, pontosabban a pannonban (10,5-5,5 millió éve) a sekélyesedés olyannyira fokozódott, hogy már csak a Bodrogköz keleti háromnegyedét borította sekély, alig sós tengeröböl. A tenger teljes visszahúzódása a pliocénben (levantéban, 5,5-1,7 millió éve) fejeződött be, mégpedig úgy, hogy előszóra Helmeci-dombság került szárazra. A negyedidőszak első harmadában mérsékelt, az utolsó harmadában (50—45 ezer évvel ezelőtt) számottevő süllyedés indult meg a Bodrogköz, a Bereg-Szatmárisíkság és a Rétköz területén, amelynek következtében az Északkeleti-Kárpátokból lefutó Tapoly, Ondava és Labore 50-100 m vastagságú, zömében durva szemű homokot rakott le a mai Bodrogköz területén . A térszín süllyedése következtében mintegy 20 ezer évvel ezelőtt a Tisza is megjelent területünkön, s keresztülvágva rajta, a Tokaji-kapu irányába folytatta útját. A Tiszának a Bodrogközben való megjelenése a korábbi vízrajz teljes átalakulását vonta maga után. A Tapoly, Ondava, Labore ezután nem a Nyírségben folytatta útját, hanem a Tiszába juttatta vizét4. A Bodrogközben - a Nyírséghez hasonlóan - a felső-pleniglaciális időszak (28 000-13 300 év) elején egyéb fontos változások is történtek. Az észak felől előnyomuló szárazföldi jégtakaró hatására a jégtakaró környéki (periglaciális) helyeken a korábbinál jóval hidegebb és szárazabb lett az éghajlat. A lehűlés maximuma idején területünkön az évi középhőmérséklet -3 °C, a január -12-13 °C, a júliusi középhőmérséklet 10-12 °C, az évi csapadékmennyiség 180-250 mm lehetett. Ebben a száraz, hideg éghajlatban csak gyér (hideg sztyepp, erdős sztyepp) növényzet fedte a folyóvízi üledékeket. Ez a növénytakaró nem tudta megvédeni a felszínt az erős, romboló északi szelektől, s megindult a futóhomok képződése, illetve a különbö3 Borsy Z., 1988 * Borsy Z„ 1988 15
