Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
volt olyan kötő fallal (kötve), kármentőnek, úgy montták... Még hátul is volt a csűrnél, hogy amoda is dűljön, voltak ilyen lábak, felrakva szépen, és úgy ment fel az épület.” Korábban „...nem volt kapu senkinek se, csak be tuttunk szekérrel menni, szóval be tuttunk állni, és akkor így vöt két szakasz, az egyik ide, a másik oda". Előfordult, hogy a kétfiókos csűrt közösen használták:.... mink itt a hátsó gazdával, Józsi bátyámnak híttam ugye ötét, vöt egy nagy csűr, ami vöt olyan körülbelül tizennégy, tizenöt méter, hát az a közepi bejárata, az szabad volt..., és egyik oldalra rakodott egyik, a másik oldalra a másik. A termínyünk az nem fért be sose, hanem vele szembe csináltunk egy kazlat, úgyhogy ha a gép beáll, ugye, hogy tuggyuk rárakni, no szóval a gépre na, mán ami az én emlékezetem, ... de azelőtt is úgy volt." A csűr alkalmi hálóhely is lehetett: „ Meg ott hált nagyapa, az öreg nagyapám meg a csűrbe vót. Háromszakaszos vót nekünk, úgy montuk, hogy három, olyan nagy szakaszok. Osztán, mindég ászt montta a nagymamámnak: - No, Borcsa, vigyél le nekem párnát, vigyél le nekem pokrócot, oszt én csak hálok ott a jó szabadba. Ott hált a csűrbe. Azon a jó szénán. Minden, úgy tessék elhinni, ezért éltek tovább, nem voltak olyan betegek, mint most, hogy mindegyikünk az orvoshoz jár. A csűrök megszűnésének, átalakulásának tipikus menete, amire az egyik adatközlő így emlékezik vissza: „Hát akkor, amikor még idegyüttem, akkor még csak náddal volt fedve. És ugye terményünk vót elég szépen, én nem nyugodtam, minden éven az apóssal hosztunk nádat a Keresztúrról, minden éven tákolgattuk. Hát, eccer ászt mondom, ez nem ér semmit se, már pedig akkor talán már a jéerdébe is benne vótunk. Ászt mondom a feleségemnek, te, mondom, idefigyelj, én ebbe nem nyugszom bele, csináljuk meg a csűrt rendesen. Hát annyit csináltunk, hogy egy részt négy méter szélesen elvettünk garázsnak. A lányomék itt laktak, egy autót megrendeltem magamnak, de oda, úgy mondom, hogy legyen nekik, nekem úgyse kell, nem tudok vezetni... Hát ászt a tízméteres csűrt, mert tizenöt méter volt, asztat a tízméterest asztán megcsináltam cseréppel ujonnat, de most már megemeltem több mint egy fél méterrel, ...behajtottam, még vót nekem ló, oszt akkor háttal becurikkoltam, szóval kényelmesen dolgoztam..." A disznóólak többnyire az istállóval szemben kaptak helyet. Lehettek kőből és fából is. A kő disznóólát egyesek hidegnek tartották, az állatorvosok véleményére is hivatkozva Előttük „... vót egy kis karám, igy körül volt karámolva. Csak fábul, akkor még csak fábúl csináltunk, vágtunk cölöpököt, és ahhoz szegeztünk..." A kö disznóól hagyományára vall, hogy már 1810-ben az egyháztanács úgy döntött: ....a’ Rectornak Magló-sertés, és Ludak számára köböl Ólak készíttessenek”.104 Ekkor még az ólak csak az anyakocák vagy a hizlalásra fogott disznók tartására szolgáltak, azt a kis ólat, melyet az 1830-as évek végén írtak össze, 1844-ben mint ,A’ pap lak udvarán lévő hizlaló ól"-at említik.105 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 10. «a prot Kurátori számadások. 305. 147
