Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés

A harmadidöszakban, a miocén szarmata emeletében az Eperjes-Tokajihegyláncban végbement erőteljes vulkanizmus a Bodrogközt is érintette. Északi felében kisebb vulkáni képződmények alakultak ki. A legmagasabb a főként riolitból és dacitból álló Tarbucka (277 m) ikercsúcsával, a Szentivánnal (272 m) Nagykövesd és Kiskövesd között emelkedik. Tőlük nyugatra, Bodrogszerdahely fölött szerényen magasodik a Csipkés, amely alig haladja meg a 210 métert, az Akasztódomb és a Bak-hegy pedig csupán 150-160 méter magas1

A Helmeci-dombság összetettebb szerkezetű. Magját a Nagy-hegy (Nagy- Király-hegy 264 m) és a Kis-hegy (Kis-Király-hegy 222 m) vulkáni tömbje alkotja. Kőzetanyaguk dacit(andezit)tufa. A dombságot nyugat felől egy meredek törésvonal mentén kialakult lejtő zárja le Szentes fölött. Az itt látható magaslatok alig érik el a 150 métert. Jelentősebbek északról délre a Pilis (159 m), a Lingó (160 m) sziklás alakulatai, majd a Gazda-hegy2. Bogoly János szerint a homok a Helmecidombság zömét beborította (2. ábra).

2. A Felső-Bodrogköz geomorfológiai térképe (Bogoly János alapján)

1. Közepes nagyságú hegységi alakulat 2. Exovulkánok lepusztult maradványai 3. Pliocén folyóterasz-alakulat 4. Tektonikus eredetű lejtővonal 5. Vulkanikus tömb Borsinál és Szőlőskénél 6. Exovulkán 7. Lepusztult pliocén maradványok 8. Mezozoos képződmények 9. Egykori folyóhátak maradványai 10. Jelenkori folyóhátak 11. Riolitok piroklasztikumai 12. Homoktakaró

13. Triász képződmények

' Bogoly J. 1984; 1994 2 Bogoly J. 1984; 1992

13