Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)
házhelyek biztosításáról szóló törvény adott, amely azonban a trianoni döntés következtében az országtól elcsatolt településeket, köztük Kisgérest sem érinthette. Bár a harmincas évek szociográfusai az akkori Magyarország falusi életének mindennapi nyomorát mutatták be átütő erővel, az agrárnépesség helyzete nem volt jobb a határokon kívül került magyar községekben sem.55 A település térszerkezete (2. ábra) a két világháború között nem változott. A Csehszlovákiához került magyar falvak egy részébe egykori cseh légionáriusokat telepítettek,56 ami azonban Kisgérest nem érintette. A XX. század első felének felgyorsuló népességgyarapodása (a természetes szaporodás magas szinten maradása) viszont a község népsűrűségét növelte, még elviselhetetlenebb építési körülményeket teremtve. A falu életében nagy fordulatot az 1938-as bécsi döntés hozott, mely nyomán e község is visszatért Magyarországhoz. A következő években ugyanis a Telekikormány kezdeményezése e területek azonnali számbavétele és pontos statisztikai viszonyainak feltérképezése mellett a rurális térségek életminőségének javítását célozta. Bár az első bécsi döntéstől Magyarország hadba lépéséig, az ország mezőgazdasági és ipari teljesítőképességének háborús célokra való átállításáig alig két és fél év maradt, a Teleki-kormány házépítési rendelete megvalósulni látszott. Az 1940. évi 23. törvénycikk létrehozta a Közjóléti Szövetkezet keretében működő Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amely 60 millió pengő segéllyel indult, és hosszú lejáratú kölcsönök folyósításával új házak, falurészek felépítését szorgalmazta. (A házépítési segélyt, illetve a kölcsönöket meghatározott kritériumok alapján, sokgyermekes szegény családok kaphatták meg.) Az ONCSA-házak az országban általában nem különültek el a községektől: vagy egy-egy üres telek került beépítésre, vagy a főutca lett meghosszabbítva. Ám több példát találunk arra is, hogy a falutól eleinte teljesen elkülönülő, nagy alapterületű ONCSA-telepeket hoztak létre. Ilyen község volt például Túrkeve és Kisgéres is,57 ahol az új házak csak a művelés alatt álló földeken épülhettek fel, mivel a falumag a szalagtelkek miatt nem terjeszkedhetett tovább. Az első 8-10 házhelyet a belterülettől teljesen elkülönülve, attól keletre, a Telegdy Anna grófnő által a családvédelmi alap számára felajánlott földeken jelölték ki.58 Ez volt a kiindulópontja a kisgéresi ONCSA-program megvalósításának, mivel ez határozta meg az újabb házak építését is: a grófnői adománytelkek mellé épült fel az óriási, az eredeti falumaggal megegyező méretű, mesterséges ONCSA-telep. (Az építkezés fő üteme az 1940-43 közötti időszakra esett, melynek során a község a szegény, rossz épületekben élő családok számára összesen 88 telekre 45 házat 55 Némedi D.: A népi szociográfia 1930-1938. Bp., 1985. 56 A légionáriusokról pl.: Varga K.: Telepesfalvak, kolóniák Komárom környékén (1919-1950). Regio 1992. 2. sz. 74—96., Keményfi R.: A történeti Gömörés Kis-Hont vármegye etnikai rajza. Debrecen, 1998. 118-119. 57 Az ONCSA-programról és Túrkevéről részletesen: Szilágyi K.: Túrkeve története a XX. század első felében. In: Túrkeve földje és népe. Szerk.: örsi J. Ml. Túrkeve, 1996.1.147-250, más példa az ONCSA jelentőségére: Dankó I.: A pusztatúrpásztói tanyaközpont élete. Ethnographia 1955. 1-4. sz. 471-481. 58 Kisgéresi gyűjtés. (Vö.: a 24. sz. jegyzettel.) 108
