Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)

Előszó

Édesanyámnak Előszó Személyes intenzívebb érdeklődésem a szakrális kisemlékek problematikája iránt jó két évtizedes múltra tekint vissza. A kilencvenes évek elején egyszer a budapesti Néprajzi Múzeumban járva, a hirdetőtáblán egy német nyelvű konferencia­felhívásra lettem figyelmes (ha korábban, egy gö­­möri tanácskozáson Barna Gábor nem informál a német nyelvterületen működő szakrális kisem­­lékekkel foglalkozó egyesületek tevékenységéről, valószínűleg el is siklottan volna a mondott hir­detmény felett), szóval egy konferenciafelhíváson akadt meg a tekintetem, amely a németországi Tauberbischofsheimban, 1994 tavaszán esedékes nemzetközi kisemlékkutató konferenciára invitált. Miután az akkor még létező Márai Alapítványnak köszönhetően anyagilag is sikerült biztosítani az utazást, feleségemmel, L. Juhász Ilonával részt vet­tünk ezen, a számunkra kétségtelenül meghatáro­zó élményeket és tapasztalatokat nyújtó rendezvé­nyen. Jómagam előadást is tartottam Szent Vendel kisalföldi kultuszáról és a kapcsolódó szakrális kis­­emlékekről. Günter Meier, a tauberbischofsheimi konferencia szervezője, mellesleg a baden-würt­­tenbergi kisemlékkutató egyesület akkori elnöke rögtön meg is hívott az egyesületük egy évvel ké­sőbb megvalósuló tizedik, jubileumi közgyűlésére, hogy ott is adjam elő a Szent Vendellel kapcsolatos mondandómat. Ez a lehetőség azért említésre mél­tó, mert ott ismerkedhettünk meg a német szakrá­lis kisemlékkutatók konkrét munkamódszereivel: a dokumentálás szempontjaival, valamint magával a rendkívül gazdag és sokrétű dokumentációs anyaggal. Tényleg kislányos lelkesedéssel fogtunk idehaza a munkába. Először magángyűjteményt létrehozva, a német mintára saját, viszonyainkra adaptált adatlapot kidolgozva kezdtük el a dél-szlo­vákiai tájak (amerre éppen valamilyen utunk ve­zetett) szakrális kisemlékeinek a dokumentálását, majd a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja 1997-es megalapítását kö­vetően ezt a dokumentációs tevékenységet, most már tervezettebben és céltudatosabban ott foly­tattuk. A tágabb térségben ez a Szakrális Kisemlék Archívum lett (és talán mind a mai napig maradt) a téma első számú központja (vö. Barna 2004, 141; Beňušková-Kováč-Podolinská 2004, 277). Miközben a mai napig az Etnológiai Központ­ban a dél-szlovákiai területekről a kettőezret jóval meghaladó számú szakrális kisemléket sikerült do­kumentálni, a kérdéskörről természetesen köny­vek, résztanulmányok1, előadások sora született, egy vándorkiállítás keretében Szlovákiában, Ma­gyarországon és Ausztriában több mint két tucat helyszínen sikerült prezentálni eredményeinket, a Kisemlékkutatók 15. Nemzetközi Konferenciáját is mi rendezhettük 2002-ben Komáromban. Az ott elhangzott előadások tanulmánnyá átalakított szö­vegei az Etnológiai Központ évkönyvében, az Acta Ethnologica Danubianaban meg is jelentek. Mindezt csak azért mondom el, hogy láttas­sam, kialakult egy intézményes és dokumentációs, szakmai háttér, amely lehetővé teszi a problémakör közeljövőbeli összegző jellegű bemutatását is. Jelen munka ennek a készülő szintézisnek előmunkála­ta. Választásom azért esett a Szentháromság-esz­me képi megfogalmazásainak regionális bemuta­tására, mert ez az a témakör, amely mind teológiai, mind művészet- és kultúrtörténeti, mind valláset­nológiai szempontból olyan átfogó, hogy a más témákat (egyéb szentek szobrai, út menti feszü­letek, képoszlopok stb. problémakörét) mintegy ernyőszerűen lefedi. Munkám a szlovákiai Kisal­föld Szentháromság-kultuszát vizsgálja, elsődlege­sen a szakrális kisemlékek tükrében. A fő cél ezek maradéktalan számbavétele volt, miközben kie­gészítő anyagként bekerültek a kötetben a Szent­­háromság tiszteletével kapcsolatos egyéb adalé­kok is (patrocíniumok, templombelsők Szent­háromság-ábrázolásai, a Szentháromsága ma­gán- és a közösségi áhítatban, ima szövegek stb.). A kötet első része leíró és részben elemző jellegű, a második rész az adattár. Utóbbi a szakrális kis-1 Ezek teljes bibliográfiai adatolása nem lehet most feladat, de az érdeklődő kiegyensúlyozott képet kaphat egy nem is oly régi áttekintésemből (vö. Liszka 2013a).

Next

/
Oldalképek
Tartalom