Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai
3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai 43 Az 1711. évben pedig bennünket, akkor még adósait, veszedelmes nyavalya által térített jó útra a hitelező úr Isten. Mi, a lesújtott három rend, a halandóság eltávoztatása végett a halhatatlan háromsághoz menekültünk, hatalmas közbenjárókat választottunk a magunk számára, és hogy a halasztás miatt újabb bűn súlya ne terheljen bennünket, elismertük, hogy fogadásunk teljesítésével adósak vagyunk. E tartozásunkat a mai napon róttuk le az Isten iránt, akit mindenkor hajlandónak tapasztaltunk a segítségnyújtásra. A fenti két szöveg, kiegészítve a homlokzati részen, a Borromei Szent Károly domborműve feletti szűkszavú szöveges információval (A. 17 D 15 jun, 1538) minősíthető tehát az objektum elsődleges feliratának. Ehhez kapcsolódik egy másodlagos felirat is, mégpedig a talapzat felső szegélyén (majdnem) körbefutó, a fölöttük elhelyezett szentek szobraihoz kapcsolódó, kronogrammákat is magukban foglaló latin nyelvű mondatok. Balról (a déli oldaltól) haladva mutatom be őket, a szövegrészek előtt feltüntetve a kapcsolódó szent nevét. Páduai Szent Antal: QVID GERIS ANTONI VITÁM FAC PRAELIA LETHO (Miért viszed, Antal, karjaidon az élet urát? Küzdj a halállal!); Szent Sebestyén: PESTEM TELA FVGANT LAVDATOR APOLLO SEBASTVS (A pestist és a fegyvereket elűzi az Istent dicsérő apollói Sebestyén); középen Szent Rozália, alatta Borromei Szent Károlyról: DISPOSITE CAROLVS STITIT ATQVE ROSALIA PESTEM (Károly és Rozália rendszerint megszüntették a pestist); Szent Rókus: HIC PROPRIIS DEMET NOSTRATIA VVLNERA PLAGIS (Ez saját szenvedéseivel gyógyítja a mi sebeinket); Xavéri Szent Ferenc: ISTE TIBI RETRAHIT DE MENTE AC CORPORE VIRVS (Ez mind lelkedből, mind testedből eltávolítja az életölő mérget)39. A szobrot több alkalommal is felújították (vö. Mácza 1992, 25) viszont ezek közül csak egyről (az elsőről) tanúskodik kiegészítő felirat a süttői mészkőből készült lábazat hátoldalán: RENOVATA EST/ANNI 1803. Áttekintve a térség Szentháromság-szobrainak latin nyelvű feliratait, megállapítható, hogy ezeket a legtöbb esetben csak mérsékelten befolyásolta a hagyomány, viszont jelentősebb teret kaptak bennük az egyéni kezdeményezések, ötletek. Ezzel szemben a szlovákiai Kisalföld területén található hasonló objektumok magyar és szlovák feliratainak elemzése (talán a viszonylag nagyobb számnak is köszönhetően) már inkább lehetővé teszi bizonyos tendenciák megállapítását. Az nyilvánvaló, hogy az objektumokat készítő kőfaragók is kínálhattak eleve valamilyen szövegkliséket, illetve maguk a megrendelők is megfogalmazták sokszor saját (olykor egyértelműen a helyi lelkipásztor által tollba mondott) szövegeiket, de ezek (a szinte törvényszerűen visszatérő állandósult formuláknak is köszönhetően) a hagyomány által erősen kötöttnek látszódnak, még a legegyszerűbb nyelvi megoldások esetében is: Tsináltatta... (Nemeskosút) Csináltotta... (Hidakürt) Csináltatták... (Jóka) Építette... (Ógyalla) ... által építtetett (Balóny) Felkészült... által (Tallós) Általában a szakrális kisemlékek feliratainak obiigát (majdnem) kezdőformulájának számít az Isten (nagyobb) dicsőségére állíttatta... szófordulat, illetve annak valamilyen variánsa (ennek tágabb, az önreprezentációra vonatkozó összefüggéseire fentebb már kitértem). A Szentháromság-szobrok esetében mind a magyar, mind a szlovák feliratokon is gyakran találkozunk vele: Isten dicsőségére emeltette... (Naszvad, Vajasvata) Isten dicsőségére állíttatta... (Felsőaha, Pereszlény) Istennek nagyobb dicsőségére emeltette... (Udvard, Vága) Emeltette Isten dicsőségére... (Ebed, Felsővámos, Zsigárd) Na slávu Božiu... (Zsitvafödémes) Na česť a chválu božu... (Hull) Ku cti a sláve Božej... (Cseke) 38 Magyary Szulpicz tudósításából tudjuk, hogy a kész szobrot 1715 Szentháromság vasárnapján szentelték föl (Magyary 1882). Viszont a feliraton szereplő 1715. június 15. szombatra esett. 39 A fordítás Magyary Szulpicz közleményének felhasználásával készült (Magyary 1884, 33).
