Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
1. Bevezetés Mielőtt az általam vizsgált emlékanyagot bemutatnám, bevezetésként szükség lesz néhány külső körülmény, illetve kutatás-módszertani és terminológiai kérdés tisztázására. 1.1. A kutatási terület földrajzi kijelölése, jellemzése Jelen kötet a szlovákiai Kisalföld Szentháromság-ábrázolásait, valamint a népi vallásosság azokhoz kapcsolódó kultuszát kísérli meg áttekinteni és elhelyezni egy valamivel tágabb, nagyjából közép-európainak mondható térségben. Némileg pontosítva a földrajzi kereteket (noha éles vonalhatár persze nem húzható) elmondható, hogy délről nagyjából természetföldrajzilag a Duna vonala (kivételt képez Oroszvár és környéke, ami a Duna jobb partján fekszik), pontosabban a mai szlovák-magyar államhatár zárja, amihez nyugatról és északról ívesen kapcsolódik a Kisalföld peremvidéke. Utóbbi földrajzilag természetesen meglehetősen elmosódott határvonalat képez, ezért az ebben a sávban, a Kisalföld peremén fellelhető szabadtéri szakrális kisemlékeken előforduló Szentháromság-ábrázolások előfordulási helyein át meghúzható vonalat tartom a jelenlegi kutatási terület északi (munka) határának. Ez nyugaton Pozsonypüspökinél kezdődik, majd északról Szene, Nagymácséd, Nyitraszőlős, Léva érintésével keleten Pereszlénynél végződik, ahonnan dél felé haladva ismét természetföldrajzilag pontosabban megjelölhető vonal, az Ipoly folyása (ami egyszersmind a szlovák-magyar államhatár) jelzi a kutatási terület keleti szélét (lásd a kötet belső borítóján kutatási terület térképét!). A területkijelölés első pillantásra talán önkényesnek tűnhet, s létjogosultságát mindössze az indokolja, hogy a továbbiakban feldolgozandó adatok alaprétege a komáromi Szakrális Kisemlék Archívum anyagára épül, utóbbi kutatási területe pedig Szlovákia déli, jórészt magyarok által lakott sávját jelenti. Ezt a nagyvonalú megfogalmazást kellett jelen kötet érdekében némileg egzaktabban definiálni. Azt pedig, hogy a jelen kutatási terület lényegében az Ipoly vonalánál véget ér, mindössze azzal lehet menteni, hogy mai ismereteink szerint ettől keletre a szakrális kisemlékeken egyrészt viszonylag kevés Szentháromság-ábrázolás található (ezeket viszont összehasonlító anyagként időről-időre bevonom az elemzésbe), másrészt túl hosszan elnyúló, összetett területről van szó, aminek környezetét (tehát a szomszédos északi és déli területeket) rendkívül hiányosan ismerjük, ezért összefüggéseiben kevésbé tudnám láttatni. Meggyőződésem, hogy a most bemutatásra kerülő kisalföldi terület van annyira nagy és szakrális kisemlékekben gazdag, hogy közép-európai összefüggésekben is értelmes következtetések legyenek levonhatóak belőle. Szólni kell a vizsgált terület vallási összetételéről is, különben bármiféle elterjedési térkép hamis képzeteket kelthet a szemlélőben. A zömében római katolikus népességű területet kisebb-nagyobb református szigetek és szórványok tarkítják, amelyek a Szentháromság-ábrázolások elterjedését mutató térképen fehér foltokat eredményeznek (miközben persze bőven előfordul az is, hogy római katolikus lakosságú település van a Szentháromság tanához kapcsolható szabadtéri szakrális kisemlék nélkül). Ezért az első belső borítón található térkép nem csak a kutatási terület kiterjedését mutatja, hanem egyben annak belső, vallási szerkezetét is igyekszik érzékeltetni. Jelen esetben nincs szükség teljesen pontos statisztikai adatoknak a térképre vetítésére, elegendő, ha a térkép a települések vallási jellegét visszatükrözi. Ezért három településtípust különböztetek meg: 1. tiszta római katolikust, 2. tiszta protestánst (reformátust vagy evangélikust), illetve 3. vegyes lakosságút. Az egyszerűség kedvéért egy-egy felekezeti templom léte vagy nem léte volt a perdöntő abban a kérdésben, hogy az adott települést hova soroljam. Amennyiben tehát csak római katolikus templom van egy településen, azt tiszta római katolikus népességűnek, ha több felekezetnek van temploma, akkor azt vegyesnek, ha pedig kizárólag református vagy evangélikus temploma van a falunak, akkor tiszta protestáns jellegű településként kezelem. A valóságban a kép természetesen jóval összetettebb2, de jelen témánk szempontjából, megítélésem szerint, ez a - szociológiai és demográfiai szempontból nyilván rendkívül dilettáns - megkülönböztetés teljes mértékben elegendő. 2 A részletekben, történeti változásaik vonatkozásában is tájékozódni óhajtó olvasó figyelmét felhívom a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapjáról (is) elérhető Szlovákiai Magyar Adatbank település adatbázisára: http://adatbank.sk/telepulesek/szlovakia-telepuleseinek-listaja/ (letöltve: 2015.10.06.)
