Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
1948 - 1989
80 1948-1989 Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel a magyar kisebbség számára nem eredményezett azonnali pozitív változást, hiszen a magyarellenes politika első számú szószólói éppen a kommunisták voltak. 1948 végéig nemcsak a lakosságcsere és a reszlovakizáció zajlott változatlanul, nemcsak a Csehországba deportált magyarok nem térhettek vissza otthonaikba, hanem érvényben maradt valamennyi korábbi magyarellenes jogszabály, ráadásul a központi állami szervek és a helyi hatóságok sorra hozták meg és foganatosították az újabb és újabb jogfosztó intézkedéseket. 1948 tavaszán például a reszlovakizáció eredményeire hivatkozva Dél-Szlovákia számos járásában és településén hoztak rendeletet a magyar istentiszteleti nyelv tilalmáról, a kereskedőket pedig iparengedélyük elvesztésének terhe mellett arra kötelezték, hogy a vevőikkel való érintkezésben kizárólag a szlovák nyelvet használják. Üzletében, ill. nyilvános ipari helyiségében minden iparos és kereskedő köteles volt jól látható helyen a „Hovorte po slovensky! Madarsky neobsluhujeme!” (Beszéljenek szlovákul! Magyarul nem szolgálunk ki!) feliratot kifüggeszteni. Csehszlovákia 1948. május 9-én elfogadott, szovjet mintára készült új alkotmánya, amely a Csehszlovák Köztársaságot „két egyenjogú szláv nemzet”, a csehek és szlovákok államaként határozta meg, nemzetiségi jogokat nem tartalmazott, a kisebbségek létezéséről még csak említést sem tett. Hasonló szellemiségű volt az 1948. április 21-én kelt új iskolatörvény is, amely magyar iskolák létesítésének lehetőségével nem számolt. A 2. § szerint az iskolák küldetése, hogy a nevelés „család-, nemzet-, szlávság- és emberiségközpontú” legyen. 1948 “Beszéljenek szlovákul, magyarul nem szolgálunk ki!” “Hovorte po slovensky, madarsky neobsluhujeme!” “Speak Slovak, we do not serve in Hungarian!” ■ Parlez slovaque, nous ne servons pas en hongrois ! » Komunistický puč v roku 1948 nepriniesol pre maďarskú menšinu pozitívne zmeny hned, ved najvehementnejšími hlásateľmi protimadarskej politiky však boli práve komunisti. Do konca roka 1948 výmena obyvateľstva a reslovakizácia prebiehali bez zmeny, Madari deportovaní do Čiech sa nemohli vrátiť do svojich domovov, a zostali v platnosti aj všetky protimadarské zákony a nariadenia, navyše sa neustále prijímali a uplatňovali nové a nové zákony a nariadenia vedúce k bezpráviu. Napríklad na jar roku 1948, odvolávajúc sa na výsledky reslovakizácie, v mnohých okresoch a obciach Južného Slovenska schválili nariadenie o zákaze bohoslužieb v maďarskom jazyku a obchodníkov nútili, dokonca pod ťarchou straty licencie, aby sa so svojimi klientmi rozprávali výlučne po slovensky. Vo svojom obchode, alebo vo svojej priemyselnej miestnosti bol každý remeselník alebo obchodník povinný vyvesiť tabuľu s nápisom: „Hovorte po slovensky! Madarsky neobsluhujeme!”. Komárom/Komárno, cca. 1970 Az utcanevek, néhány kivételtől (pl. Fülek) eltekintve, 1990-ig egynyelvűtek maradtak Názvy ulíc zostali, až na niekoľko výnimiek (napr. Fiľakovo), do roku 1990 jednojazyčné The street names remained monolingual, until 1990 apart from a few exceptions (e.g. Fülek/Fil'akovo) until 1990 Les panneaux de rue sont restés unilingues jusqu’en 1990, à part quelques exceptions (e.g. Fiiakovo/Fülek) HOVORTE PO SLOVENSKY! Madarsky neobsluhujeme !
