Horony Ákos - Orosz Örs - Szalay Zoltán: A hely nevei, a nyelv helyei. A kisebbségi nyelvi jogok története Szlovákiában 1918-2012 - Jelek a térben 4. (Somorja, 2012)
Az új államban
44 Az új államban mint önkormányzati szerveket, képviseleti testületeket és egyházi hivatalokat. • A 37-40. cikk tárgyalta azt az esetet, amikor egyedül kisebbségi nyelven is folyhatott az ügyintézés. Erre azokban a bírósági járásokban volt lehetőség, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya elérte az összlakosság kétharmadát. • A csendőrség esetében a nyelvrendelet a lakossággal történő szóbeli érintkezésben megengedte a kisebbségi nyelv használatát is. • Az állami szervek bélyegzőin az államnyelvű felirat mellet bizonyos esetekben előírta a kisebbségi nyelvű feliratot is. • A másik oldalon, minden állami szolgálati viszony esetében kötelezően előírta az államnyelv teljeskörű ismeretét. • Az államigazgatásban megkövetelt vizsgákat (pl. adminisztratív-technikai, pénzügyi, közjegyzői stb.) államnyelven kellett letenni, azonban ezek letételére részben kisebbségi nyelven is lehetőség volt, ha erre megfelelő bizottság alakult. A második rész a helyi önkormányzatok, képviselő-testületek nyelvhasználatát szabályozta. • A kisebbségi nyelv akkor volt kötelezően tárgyalási (ügyviteli) nyelve a községnek, ha a lakosság legalább fele az adott nemzetiséghez tartozott. • A csehszlovák nyelvű beadványokat minden esetben el kellett intézni, választ államnyelven viszont csak azokon a településeken kellett adni, ahol a csehszlovák lakosság aránya elérte a 20 százalékot. Ha ez nem állt fenn, az ügyfélnek lehetősége volt az illetékes felettes állami szervhez küldeni a kapott választ, amelyet az három napon belül államnyelvre fordíttatott. • A kisebbségi nyelvű beadványokat abban az esetben kellett elfogadni és elintézni, ha a településen az utolsó népszámlálás szerint legalább 20% volt az adott kisebbséghez tartozók aránya, kisebbségi nyelvű választ viszont csak akkor volt köteles adni, ha ez a nyelv egyben a község tárgyalási nyelve is volt. S*. JMM ' ^' f r r///ff/ffatr.) i/á/e/iftnÁ *xen r//ru /r-/ tvryy t/ jtjtm/n&na/ Mt rt//ez, ■/!/'/ Kassa/Košice, cca. 1930 A Szlovák Általános Hitelbank kizárólag magyar nyelvű csekkfüzete Madarská šeková knižka Slovenskej všeobecnej úverovej banky The Hungarian-only checkbook of the Slovak General Credit Bank Carnet de chèques hongrois de la Banque de Crédit Générale Slovaque nancom, ktorý ovládal štátny jazyk, tento predpis sa vzťahoval na obce s aspoň 20%-ným zastúpením československého národa v obci, ako aj na tie obce, kde medzi poslancami samosprávy bol aspoň jeden československý poslanec. • V prípade miest primátor a aj jeho zástupcovia museli ovládať štátny jazyk. Za istých podmienok aj obce mali možnosť obrátiť sa na štátne orgány a súdy v jazyku menšiny. • Rokovania zastupiteľských orgánov a komisií prebiehali v jazyku/jazykoch národnostnej menšiny. • Československý jazyk sa mohol používať vždy, jazyk národnostnej menšiny len za podmienky dosiahnutej 20%-nej hranice. V tomto prípade bolo potrebné zabezpečiť tlmočenie. Dunaszerdahely/Dunajská Streda, cca. 1930 Egyedülálló kétnyelvű vasúti helységnévtábla Unikátna dvojjazyčná železničná tabuľa Unique Bilingual place-name sign at the train station Unique panneau de ville bilingue à la gare • Nariadenia samosprávy sa museli vydávať v rokovacom jazyku obce, v obci s počtom obyvateľov nad 3000 aj československý. V jazyku menšiny len pri naplnení podmienky 20%-nej hranice. • Nariadenie upravuje nápisy na obecnom úrade tak, že sa majú vždy uviesť v jazyku československom a aj v jazyku menšiny, veľkosť písma má byť rovnaká, poradie nie je určené. • Pečiatka obecného úradu musela obsahovať československý nápis iba vtedy, ak podiel československého obyvateľstva v obci dosiahol 20%, resp. pečiatka sa použila na dokument napísaný v štátnom jazyku. Musíme však podotknúť, že samotná realizácia používania jazykov podlá jazykového nariadenia bola na mnohých miestach zdefonnovaná, nakoľko okresné úrady s madarskými obcami komunikovali v slovenskom jazy-
