L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
4. Holokauszt 4. 1. A zsidó holokauszt emlékjelei A mai Szlovákia területén a zsidóság deportálása nem egyazon időben zajlott, mivel a zömében magyarlakta mai Dél-Szlovákiát 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz (vö. Simon 2010). Az 1939. március 14-én kikiáltott Tiso-féle fasiszta bábállam határai pedig nemcsak délen, hanem nyugaton és keleten is eltértek a mostanitól. Ebben a megnyirbált Szlovákiában 1941 szeptemberében lépett életbe a zsidók teljes jogfosztását deklaráló ún. Zsidó kódex, s már 1942 tavaszán megkezdődött a zsidók deportálása, amit aztán ősszel leállítottak.328 Magyarországról pedig 1944 júniusában indították az első transzportokat a haláltáborokba. Szlovákiában a szlovák nemzeti felkelés kitörését követően 1944 őszén kezdődött a zsidók ún. második deportálása, s ekkor a Hlinka Gárda aktív részvételével rengeteg zsidót és ellenállót gyilkoltak le. Az áldozatok tömegsírokba kerültek. A téma kutatóinak összesen 211 ilyen, szlovákiai tömegsírról van tudomásuk (Mičev 2009, 92-122). Régóta képezi vita témáját a kérdés: melyik ország bünösebb? Szlovákia, ahonnan már 1942-ben elindították a transzportokat a haláltáborokba és a deportált zsidókért Jozef Tiso hajlandó volt Németországnak fejpénzt is fizetni, ugyanakkor ebben az országban felkelést is szerveztek a nácik ellen; vagy pedig Magyarország, ahol bár jóval később kezdődtek a deportálások, azonban a majdnem 400 000 vidéki zsidó elszállítását rekordidő alatt hajtották végre, még a nácikat is meglepve ezzel a teljesítménnyel (Gerlach-Götz 2005, 331-335). A kérdés természetesen hamis és megválaszolhatatlan. Mindkét országban az állami intézmények, hivatalok és a csendőrség közreműködésével, valósult meg a zsidók gettósítása, kifosztása, majd deportálása. A hivatalos adatok szerint ma Szlovákiában mintegy 300 zsidó él (Büchler 2009, 10), Magyarországon pedig a 2001-es népszámlálás szerint a magát zsidónak valló személyek száma: 12 871.329 A zsidóüldözés kapcsán szólnunk kell egy kevéssé ismert eseményről. Az 1938-as visszacsatolást követően a szlovák és a magyar hatóságok egyaránt több zsidót kiutasítottak országukból, s a szabad ég alá, a határra szállították őket. Erről az időszakról részletesen beszámol Sírba Sándor és Lang Tamás az érsekújvári zsidóság történetét feldolgozó kötete: Az 1938 november 5-i, szombat reggeli istentisztelet és ima közben bejött a templomba Tóth Vili (...) fuvaros (...) elkezdett kiáltozni: „A Berek tele van zsidó gyerekekkel, menekültekkel, asszonyokkal, öregekkel. Fák közt ülnek az esőben!” (...) A kistemplom és a Talmud-Tóra megtelt családokkal. Több száz emberrel, akiket péntek este szedtek össze a falukból, városokból (...) A Hlinka-gárda és az új szlovák hatóságok elhatározták, hogy kihasználják az alkalmat arra, hogy minél több zsidótól szabaduljanak meg. Áttették őket olyan területre, amelyek egy pár nap múlva Magyarországhoz lettek csatolva. Több száz kiutasítottról volt szó, akik éhesen, átfagyva az európai novemberi télben tető nélkül maradtak (...) 1938. november 8-án a várost átadták a magyar hatóságoknak. Első két nap a hatóságok szemet hunytak, amikor a katonasággal érkező,,szabadcsapatok” loptak, raboltak és verték a zsidókat. (...) a menekülteket elvitték 20 km-re északra az új magyar-szlovák határra, Nagykér mellé. Tél ellenére nedves talajon, sátrakban helyezték el őket. A városból [a zsidók] minden nap vittek személy- és teherautóval a határra ennivalót. A teherautók nem jöttek vissza üresen. Minden nap hoztak egypár halottat, akiket el kellett temetni a zsidó temetőben. A malomszegi temetőben (Kostolný sek), amely közel volt a sátrakhoz álló „lágerhoz”, úgyszintén sok sírt ástak. A magyar és szlovák hatóságok egy hónapig tartó tárgyalása után az üldözöttek egy része visszamehetett a régi lakhelyére. (Strba-Lang 2004, 43^14) 328 A témát részletesen lásd Sass 1993. 329 www.nepszamlalas.hu 127
