L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

3. A háborúk jelei a politikai események tükrében

dalon úgy ültették el a fákat, hogy olvasható legyen a magyar irredenta mozgalom legismertebb jelszava: „NEM, NEM SOHA” (Kovács 1985, 26).

A kutatott terület vonatkozásában a korabeli sajtóban már 1915 januárjában megjelent egy felhívás azzal kapcsolatban, hogy a háborúban elesettek emlékét tölgyfák ültetésével örökítsék meg. Zemplén vármegye lapjában közzétett felhívásban ismertetik Lange Vilmosnak, a porosz királyi kertésznek a javaslatát, miszerint a települések a hősök emlékének megőrzésére szobrok helyett inkább egy kevésbé költséges megoldást válasszanak: minden település ültessen egy-egy tölgyet mindegyik elesett katona emlékére.

Németországban mozgalom indult meg, amelynek jelszava ez az egyetlen frappáns mondta:,, Adjátok kenyeret kövek helyett! ” Ez azt jelenti, hogy ne emeljünk szobrot hőseink emlékére mindaddig, ameddig eleget nem tettünk rokkantjainkkal, vértanúink árváival és özvegyeivel szemben hazafias kötelezettségünknek. Hordjunk össze minden fillért az özvegyi otthonok, árvaházak és rokkant menhelyek létesítésére és mikor biztosítottuk az élő vértanúk létét, gondoljunk a hősök szobrára.

E praktikusan szép ötletnek poétikus mélységet ad Lange Vimosnak, a porosz királyi kertészeti intézetek igazgatójának indítványa, amely szerint minden község ültessen minden hősi halált halt fia emlékére egy tölgyet, nevezzék el a hős nevéről, járjanak el ehhez imádkozni, mintha sírja lenne. És övezzék ezt az elismerés virágaival, mintha az elesett hős szobra volna. Egy-egy községben, nagyobb városban bizony a tölgyekből egész sétányok, egész parkok, erdők kerülnének ki, amelyeknek szívében békehársat ültetnének a pázsitos tér közepén és a község lakossága ide járna fogadalmat tenni örök hazaszeretetéről. Ennek az emlékműnek a létesítéseshez alig kell költség és az utókornak lenne feladata művészetet teremteni a hősök ligetében. Ami örökig hirdetné a nemzet hatalmát és hősiességét.14S

A felhívást közlő lap is magáévá teszi a faültetés ötletét, s azt a véleményt is, miszerint az emlékművek állítását az utókorra kell hagyni:

E poétikusan szép ideáit proklamálja most dr. Horváth József, a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének igazgatója és szervez agitációt, hogy ötlete valóra váljon. Értesülésünk szerint minden község magáévá fogja tenni a legrövidebb időn belül az ideáit és igy még a háború folyamán megvetik alapját a hősök tölgyerdejének, a szobrok emelését a késő utókornak hagyván feladatul.'TM

Hasonló kezdeményezésről olvashatunk 1917-ben Ung vármegye lapjában, hol ismertetik az indítványt, valamint arról is beszámolnak, hogy a települések erre a célra ingyen facsemetéket kaphatnak.148 149 150

Ugyanezzel a címmel - szintén 1917 januárjában - jelent meg ez a felhívás a Felvidéki Újságban:

A háborúban elhalt hősök emlékének ligetek ültetésével való megörökítése tárgyéiban a m. kin földmívelésügyi miniszternek vármegyék alispánjához intézett rendeletét a következőkben közöljük:

Az országos közművelődési tanács, a hazai közművelődési egyesületek bevonása mellett akciót kezdett az irányban, hogy’ a háborúiban elhalt hősök emlékét a községek ügetek ültetésével örökítsék meg.

Arra való tekintettel, hogy ezen ligetek gyakorlati célt is szolgálhassanak és aránylag csekély eszközzel is megvalósíthatók legyenek: az országos közművelődési tanács elsősorban szederfa-ligetek létesítését ajánlotta.

E nemes akció a fővárosi és vidéki sajtó meleg felkarolása folytán legtöbb helyen bizonyára már ismeretes lévén, felhívom az alispán urat, hogy a törvényhatóság területén selyemtenyésztéssel foglalkozó, illetőleg ilyen ligetek létesítésére alkalmasnak látszó községeket - e kettős célt szolgáló ligetek céljcdra szükséges összes szederfacsemetéket teljesen ingyen bocsátom az azt kérő községek rendelkezésére, ha az igényelt szederfa mennyiséget az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőséghez Szekszárdra bejelentik. - Megjegyzem azonban, hogy az év tavaszán kiutalni kért csemete mennyiség az év tavaszán 1917. évi január hó végéig jelentendő be. ”151

148 Tölgyet ültessünk a hősök emlékére. Zemplén, 1915. március 27., 2. p.

149 Uo. Megjegyzendő, hogy számtalan hasonló véleményt megfogalmazó írás jelent meg a korabeli lapokban a háború első szakaszában, így valószínűsíthetjük, hogy ha 1917-ben államilag nem tették volna kötelezővé az emlékművek emelését, a települések zömében csupán a háborút követő években került volna sor rá.

150 Ligetet a hősök emlékének! A községek ingyen kapnak facsemetéket. Ung, 1917. január 6., 1. p.

151 Ligetet a hősök emlékének! A községek ingyen kapnak facsemetéket. Felvidéki Újság, 1917. január 9., 3. p.

53