L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
HOLOKAUSZT ...A város egykori elöljárói tudatlanságból vagy készakarva, de mindenesetre értelmetlenül felszámolták a Csetneki utcai zsidó sírkertet, lerombolták az építészeti remekműnek számító imaházukat, vagyonuk pedig ebek harmincadjára jutott.... Ám az emberi kegyelet, erkölcs és becsület azt kívánja tőlünk, hogy ne hagyjuk egykori zsidó polgártársaink emlékét a feledés homályába veszni, mert ők is részei a város múltjának, jelenének egykori megalapozásával. A nem hiábavaló erőfeszítés, többszöri polgári kezdeményezés eredményként. 2002. szeptember 9-én a szlovákiai holokauszt-emléknapon emléktáblát avattunk Mózes űzött, mártír gyermekeinek emlékére és tiszteletére a rozsnyói ódon városháza falán. Régi adósságát rendezte ezzel a város. A fémbe öntött emléktábla, s tán ezek a sorok és dokumentumok csekélyke, de mégis valamiféle elégtételt, jóvátevést, engesztelési nyújthatnak. Talán az is elmondható, hogy nemcsak emlékezetünkben, de Rozsnyó történelmében, tárgyi emlékeiben is tovább él az az izraelita közösség, amely majd 100 éven át szerves, értékteremtő része volt a város társadalmának. Hála legyen a Gondviselőnek, hogy ezt mindnyájan megérhettük. (Filicky Pál - Kardos László: A rozsnyói izraelita közösség emlékezete. Gömörország 5, 2004/4, 14-15) Kovács Ágnes: Felavatták a zsidóság emlékművét. A gyászoló túlélők kezdeményezése és adakozása révén készült el Rozsnyó. Jossi Steiner kassai főrabbi, valamint több, külföldre elszármazott polgár jelenlétében felavatták a rozsnyói zsidóság emlékművét a városi köztemetőben. Az emlékművet 2002 óta tervezte felállítani az önkormányzat, ám anyagiak hiányában ezt csak most sikerült megvalósítani. A kezdeményezők Strausz Lipót Sándor külföldön élő, a városból kényszerűségből elszármazott polgár, Ehrenfeld Tibor, a koncentrációs tábornak Rozsnyón maradt túlélője, valamint Kardos László helytörténeti kutató volt. Strausz Sándor 18 évesen került koncentrációs táborba, majd onnan hazatérve a bolsevista rezsim tette lehetetlenné, hogy tanulmányait befejezze, valamint más, rozsnyói polgárhoz hasonlóan méltó életet élhessen. Elmondása szerint 1968-ban döntött úgy, hogy végleg elhagyja szülővárosát, amelynek temetőjében sok rokona nyugodott, mígnem a 70-es években az akkori városvezetés szanálta a zsidó temetőt és a zsinagógát. Ezzel az utolsó láncszem szakadt el, amely még a városhoz kötötte az elszármazottakat. 2005 szeptemberéig csak egy márványtábla [fémtábla -LJ.I. megj.] jelezte a városháza falán, hogy rozsnyói áldozatai is voltak a holokausztnak. Holott 1944 júniusában több mint 400 zsidót hurcoltak el a haláltáborokba. Az elhurcoltak névsorát Kardos László helytörténeti kutató állította össze, s többek között az ő kitartásának az érdeme is, hogy az emlékmű felépült. Az emlékmű a tórát szimbolizálja, s Mózes tízparancsolata olvasható rajta. Elkészítéséhez 50 ezer korona értékben a besztercebányai Szlovák Hitközségek Központi Szövetsége járult hozzá. {Új Szó 2005. szeptember 20., 4) Hova tűnt el négy család. Megemlékezés Ekelen Október utolsó hétvégéjén rendezték meg a Komáromhoz közeli Ekel községben a Tudós Hetényi János Napokat. Ennek keretében avatták fel a helyi temetőben az I. és II. világháború áldozatainak emlékművét, Csütörtöki József szobrászművész alkotását. A községi hivatal elől fúvószenekari kísérettel indultunk a temetőbe. Fehér Miklós a község polgármestere beszédében hangsúlyozta, hogy Ekel község több mint fél évszázados adósságot törleszt az emlékoszloppal. Részletesen szólt a négy zsidó család elhurcolásáról, szavai szerint soha nem felejtik majd el őket (...) Pasternák Antal a KZSH elnöke beszédében a 6 millió áldozat tragédiáját idézte, megemlékezett a teljesen elpusztult közösségekről. Megköszönte a polgármester úrnak és a polgároknak, hogy emléket állítottak a Raab, Kellner, Schwartz és Singer családoknak. A négy családból mindössze egy személy élte túl a megpróbáltatásokat. A megemlékezés a katolikus és református ökumenikus istentisztelettel folytatódott. A falu plébánosa megható szavakkal beszélt az izraelita testvéreik deportálásáról. Bízunk abban, hogy Ekei község cselekedete példamutató lesz más települések számára is. PT {Hitközségi Híradó 2000. november, 2) 355
