L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Felemelő emlékezés Az ünnepségre, amelynek narrátora Gerő János oroszkai tanár volt, összegyűlt a helybéli magyar lakosság apraja-nagyja. Itt voltak az özvegyen vagy árván maradt családtagok, a túlélők, de érkeztek vendégek és egykori bajtársak a szomszédos falvakból, sőt Magyarországról is. Több cserkészcsapat képviseltette magát, igy a felvidékieken túl például egy szigetszentmiklósi. A Hadtörténeti Intézet és Múzeumot képviselni nekem jutott a megtiszteltetés. Felemelő érzés volt az egykor magyar, de ma is magyarlakta területen honvédtiszti egyenruhában feszíteni, bizony a katonaember is meghatódott, mikor a szlovák állampolgárságú veteránok párásodó szemmel simogatták a rég nem látott zubbonyt, rajta a vitézkötéses parolival, amit egykoron ők is viseltek... Az ünnepélyes avatáson öt megemlékezés hangzott el. Kapuszta Erzsébet, Oroszka polgármestere magyarul, majd szlovákul elmondott szavait követően dr. Fóti [Fóthy - L.J.I. megj.] János pozsonyi országgyűlési képviselő, Fóti [Fóthy - L.J.I. megj.] Sándor, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Közössége [Eredeti nevén: Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége, ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - L.J.I. megj.], a felvidéki magyarság érdekképviseletét felvállaló CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, illetve Orosházy Lajos, a Don-kanyarban elvérzett magyar királyi 2. hadsereg egykori zászlósa beszélt az egybegyűltekhez. Az anyaországiak nevében magam szólhattam. Az emlékművet Durcó [Ďurčo - L-J.I. megj.] Zoltán érsekújvári római katolikus esperes szentelte fel, majd - jelképesen - eltemette azokat, akiknek neve az ércbe foglaltatott, hiszen nem egy közülük jeltelen sírgödörben, temetetlenül alussza örök álmát, valahol Európában vagy Ázsiában. Három vers is elhangzott, Tóth Angelika helybéli tanuló, Gerő János oroszkai tanár és Németh László cserkészfiú tolmácsolásában. Ez utóbbi vitéz Somogyváry Gyula Magyar Miatyánkját szavalta el. Bizony sokak szeme párássá vált ekkor, főként az idősebb generációk tagjai közül! A beszédek, versek, ceremóniák és a koszorúzás között a Csemadok zselizi szervezetének kórusa és az ipolysági magyar tannyelvű gimnázium énekkara adott elő zenemüveket és egyházi énekeket, Horváth Géza, illetve Béres Gábor vezényletével. Az ünnepség elején és végén, amikor a Szózatot, illetve a Himnuszt dalolták, az avatásra összesereglett közönség pedig - felkérés nélkül - velük énekelt, a kisdedektől a székekből feltámogatott közel 100 éves özvegyasszonyig. Bizony rendhagyó gondolatok villantak mindezt áltélvén belénk: velünk, az óhazából érkezettekkel talán az ilyen alkalmak értetik meg igazán, mit is jelent magyarnak lenni, a magyarsághoz tartozni! (Ravasz István szerk.: Emlékek a hadak útja mentén. Avagy: hadtörténelem, keg)>elet és társadalom. Budapest: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2006, 180-182) Kopjafaavatás a Monostori Erődben Az egykori bajtársakra emlékeztek Az elmúlt években már hagyománnyá vált, hogy a volt magyar Királyi 6. hadosztály, a 22. és 52. gyalogezred egykori katonái, tisztjei találkozót tartanak a dél-komáromi Monostori Erődben. Az idei június 15-i találkozó eltért az eddigiektől, a baráti és szívélyes hangulatú beszélgetések, régi közös emlékek felidézése mellett az egykori bajtársak és az esemény résztvevői kopjafákat állítottak a hősi halált halt és a második világháború utáni időszakban elhunyt parancsnokaik, katonatársaik emlékére. Az ünnepélyes avatón megjelenteket Markó Arisztid, a 22/1. zászlóezred egykori főhadnagya, a Rákóczi Szövetség küldöttségének vezetője köszöntötte. Az egykori baj társaknak emléket állító kopjafákat Orosházy Lajos faragta, aki a gyalogezred egykori katonájaként megjárta a háború minden poklát - harcolt a Don-kanyarban, és 13. évig volt orosz fogságban. Bajtársai iránti tiszteleteként ingyen vállalta a kopjafák elkészítését. A köszöntő elhangzása után dr. Beer Miklós segédpüspök szentelte fel az egykori főtisztek - Farkas Zoltán ezredes, Lipták Aurél ezredes, Romhányi Ferenc ezredes, Hermányi B. György százados, Csathó Ernő alezredes, Lévai Sándor hadnagy - emlékére állított kopjafákat. Az avatóünnepség végén az egykori bajtársak és a hősi halottak leszármazottai, barátok és ismerősök helyezték el a kegyelet virágait a kopjafák mellett álló márványtáblán. (Komáromi Lapok - Komárňanské listy 2002. június 21., 2) 342
