L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
A Hősök Emléknapja Az idén a pünkösdi ünnepek miatt nem május hó utolsó vasárnapjára, hanem a mai vasárnapra esik. A legszömyűségesebb világégés tetőpontján is mélységes kegyelettel és soha el nem múló hálával kell megemlékeznünk az 1914-1918. évi világháború hősi halottjairól. A mai idők komolysága azonban azt követeli, hogy ezen megemlékezésünk csendes és bensőséges legyen. A magyar kir. kormány óhaja, hogy úgy az ünnepségek, mint a hősi emlékművek testületi megkoszorúzása elmaradjon. Ehelyett azonban arra kéri a testületeket, intézményeket lés magánosokat is, hogy a koszorúra szánt összegeket a légikárosultak javára adományozzák. Szívben és lélekben azonban szálljon emlékezetünk drága halottaink sírjai fölé, zarándokoljunk el a Hősök Temetőjébe és a Hősök Emlékművéhez, s buzgó imádságban kérjük a magyarok nagy Istenét, hogy hőseink véráldozatából a szebb, boldogabb és szabadabb magyar élet virágjai fakadjanak ki. (Gömör 1944. május 21., 1. p.) A „Hősök Napját” az elmúlt vasárnap a komoly időkhöz illően szerényen, a szívek mélyén ünnepelte meg Rimaszombat lakossága. A keresztény templomokban tartott istentiszteleteken a lelkészek emlékeztek meg hatásos beszédekben a hősök áldozatvállalásáról és az utódok kötelességeiről. Május legszebb virágaiból bőven jutott a Hősök Emlékműve alá és a temetőkben nyugvó hősök sírjaira is. (Gömör 1944. május 28., 3. p.) A honvédség tiszteletadása az első világháború hőseinek A rimaszombati helyőrség rendezte ezt az ünnepséget, de a város is képviseltette magát (...) „Éva László polgármester Rimaszombat város nevében piros-fehér-zöld szalaggal övezett koszorúval áldozott az első világháború és vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes hősi emlékének.” (Gömör 1944. június 4., 3) Márkus László: Egységtoborzó Fogd a kezem, el ne ereszd, én sem a tiédet, s bűnbánóan, szánva-bánva minden ősi vétket, széttéphetetlen láncot fonva álljunk szembe annak, aki ránk tör és sírt ásni akar a magyarnak. Egy akarat egy táborba gyűjtsön Testvér össze, s a lelkünket és testünket mind erősbre edzve, ne ismerjünk viszálykodást, semmit, mi elválaszt, óvjuk, védjük, külső, belső ellentől hazánkat. Harcoljunk a Gonosz ellen, gépfegyverrel, munkával s bátran küzdve mindhalálig ellenség hadával, 334
