L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Ferenc m. kir. belügyminisztert dr. ranyai Soldos Béla kormánybiztos főispán képviseli. A m. kir. pénzügyőrség gömöri kerülete 100 tagú díszszázaddal vonul fel. Mint értesültünk, az országos Magyar Tűzharcos Szövetség ózdi főcsoportja 32 tagú küldöttséggel, kürtössel és zászlaja alatt jelenik meg a felavatáson. Az ünnepség előestéjén november 9-én hétfőn este Galetta Ferenc színtársulata ünnepi díszelőadást tart. Színre kerül a nemrég elhunyt kiváló magyar írónak, Hunyady Sándornak irredenta drámája, a „Feketeszárú cseresznye”. Az előadás előtt és közben Kun György postafőnök saját költeményét Pálffy György színművész pedig Teleki A. Sándor egy hazafias versét szavalja. A Nemzeti Filmszínházban is aktuális magyar film kerül színre „Szarajevó” címen. Rimaszombat emléknapjáról az iskolákban is megemlékeznek házi ünnepélyek keretében. (Gömör 1942. november 8., 2) Rimaszombati Hősök [Részlet vitéz Baráth Károly beszédéből a háborús emlékmű felavatásán]: „...Szükség van erre a szemmel látható és kézzel fogható nemzeti oltárra, nemcsak azoknak, akik azért jönnek majd ide, hogy itt beszéljenek idegen és ismeretlen föld takarta szeretteiknek leikével, hanem mindnyájunknak, mert ehhez a múlt időknek olyan tényei fűződnek, amelyek az egymást követő nemzedékek történetében életet kiformáló erővel bírnak, tehát nem egy embernek, sőt nem is egy nemzedéknek ez életére van kihatása, hanem benne valami időtálló, amely időtlen időknek szól. Ezért rimaszombati Hősök Emlékműve: Állj ás dacolj a romboló idővel állj és dacolj az elfeledéssel. Védjen téged a nagy forgatagba az emlék és kegyelet angyala. Ha nap ragyog és ha az eső mos, hogyha főidet rázó vihar csapdos, megértjük, hogy: ez Isten beszéde, s rólatok reng hősök szent emléke. {Gömör 1942. november 8., 1) A nemzet géniuszának oltára előtt írta: Dr. vitéz Vereczkey Gyula [Részelt az emlékmű avatásán elmondott beszédéből] : ... 1942. november 10. Ma négy éve, hogy csapataink bevonultak Rimaszombat ősi magyar városába, hogy felszabadítsák a cseh megszállás alól. A nemes város a mai napon hősi emlékművet avat. Előttem az avatásra kész emlékmű. Mátrai-Makovits Jenő impozáns, komoly méltósággal teljes alkotása. Olyan, mint egy oltár, egy nemzet géniuszának oltára, melyből hit, erő és életakarat árad. Az emlékművön nevek sötétlenek. Elükön a Ma háborújának hősi halottjával, vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország Kormányzóhelyettesének nevével. Utána sorban 118 név oszlopsorai ömlenek alá. És mégsem teszi egy jelképes síremlék benyomását, mert nem a halál feletti bánat emléke. Nem annak, de oltárnak látom. A hosszú hasábokban leirt neveket zsoltárnak, imának érzem. Azt olvasom ki a nevekből, hogy csak annak a nemzetnek van joga az élethez, melynek fiai meg is tudnak halni. Ezekben a nevekben a jeltelen katonasírok hőseinek szelleme világok Azokból a jeltelen sírokból pedig egy nemzet lelke fénylik fel! A nemzet pedig örök. Ezért sugározza ez a hősi emlékmű a hitet, erőt és élniakarást! Mert ezerszer jaj annak a népnek, mely nem tud, vagy nem akar hódolni erkölcsi anyjainak szelleme előtt! (...) Virágos csákóval mentek és véres arccal hullottak el Szerbiában, Galíciában, az Isonzónál, a Piavénái, a Doberdón, Volhiniában, mert mindénhová elkerültek ők mint elsodort falevelek... Ezekből a jeltelen sírokból sarjad ki a magyar élet ígérete. Ezeréves létünk titka, hogy halni tudtunk. A történelem formált minket a kard nemzetévé. Nekünk ki kellett termelnünk minden időben hőseinket, ha élni akartunk, mert a mi történelmünket karddal és vérrel írták. Hazánkat a magyar 328
