L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Délután három órakor egybegyűlt az ünneplő közönség, mégpedig a község elöljárósága, a község lakossága, a vidéken lakó ismerősök és a körzet önkéntes tűzoltó testületéi, számszerint mintegy 200 főre menőleg, akiket Nagy Vince parancsnok üdvözölt és fogadott. Szívdobogtató jelenet volt, amikor az elesett hősök hozzátartozói gyászoló anyák, gyermekek, testvérek felvonultak az emlékmű mellé. Könnyeket csalt ki a szemekből, amikor szebbnél-szebb koszorúkkal közeledtek a testületek, az iskolásgyermekek és Gútor község fiatalsága. Az elhelyezés után a dénesdi önkéntes tűzoltó testület zenekara gyászdalra zendített, melynek borongó akkordjai mellett kezdetét vette a felavató ünnepség. Utána Erős Árpád ig. tanító, a szoborbizottság elnöke mondotta el ünnepi beszédét a következőleg: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Vendégeink! Elnémultak az ágyúk, elhallgattak a gyilkos gépfegyverek, nem hallatszanak a harci sebesültek és elesettek jajgatásai, segítség kiáltásai, halál horgoséi. A hősök vérétől áztatott harci helyeket csak hosszú magas sírdombok, apró fakeresztek jelzik, magányosan mindenkitől elhagyatva, nincs senki, ki könnyeivel öntözné, nincs senki ki csak egy virágszállal közeledne felé. Pedig mennyi hü és szerető szív pihen benne... Már 10 éve elmúlt, hogy a minden borzalommal, kegyetlenséggel, szívettépő jelenségekkel gazdag világháború megszűnt, megelégelve a sok vér és anyagi áldozatot. E háború e község lakosai közül is sokat vitt magával, s nem kevesebb 21 főnyi vér áldozatot követelt, kiknek neveit, emlékét irántuki kegyeletünket lesz hivatva jelezni és megörökíteni lesz hivatva e szobor. Ezen hősök tetemeit, drága porait képzeltük e helyen elhantolni, mikor még a vezetésem alatt levő helybeli önk. tűzoltó testület e szobor felállítását elhatározta. Sajnos a szép szándék nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt mi gondoltuk. Sok nem remélt nehézséget, még több akadályt kellett leküzdeni addig, míg e szobor elkészült. De kitartottunk s minden akadállyal szembe szállva, szem előtt tartva igazunk és a hősök iránti hála és kegyelettartásunkat. Hozzá járult e kedves emlékszobor felállítási költségeihez a község 90 százaléka. A fiatalság, amely minden mulatsága tiszta jövedelmét mind e szoborra fordította. A helybeli önk. tűzoltó testület, amelynek innét a hősök lábaitól mondok úgy az Ők és a szoborbizottság nevében hálás köszönetét. Ugyancsak Cseh Vilmos úrnak, aki napokon keresztül volt szíves a szobor építési munkálatait figyelni s irányítani, valamint csüggedésben a lüktető erőt adni. Az elöljáróságnak, amely a helyet és egyéb anyagi dolgokat ajánlotta fel amit el is használtunk. Ily körülmények közt most már elkészült emlékek előtt állunk Kedves Fiaink, Testvéreink, Apáink, Barátaink, Hőseink. Átérezzük, mily rettenetes, mily borzasztó volt nektek a gyilkos lövegtől halálosan eltalálva, mindenkitől, de különösen szeretteitektől elhagyatva, minden remény és mentő segítség nélkül elpusztulni. Legyen nektek és nekünk is lelki vigasz az, hogy Ti a Tőletek kívánt kötelesség teljesítésének lettetek áldozatai, nekünk pedig hőseink. A mai naptól fogva képzeletünkben itt pihentek, ide jövünk hozzátok, hogy elmondjuk mindazt, ami nekünk fáj, vagy öröm, s hogy lélekben együtt lehessünk Veletek. Érzem, ti Anyák fájdalmaitokban itt enyhülést fogtok találni. Hulljon le hát a lepel! Hadd lássuk szeretteink neveit, hogy magunk elé varázsoljuk, képzeljük a ti szenvedő, de megdicsőült arcotokat, hogy lélekben mindenki átölelhesse a maga szeredét. A szobor leleplezettnek nyilvánítván és ezzel elérkezett az a pillanat, hogy a szoborbizottság az oly sok nehézséggel létrehozott müvet Gútor község elöljáróságának birtokába adta át. Midőn tehát most a község elöljáróságának átadja ezt a szobrot, még csupán azon kérelmünknek adok kifejezést, hogy oly féltő szeretettel viseljék gondjait, mint amilyen jó szívvel és kegyeletérzéssel iparkodtunk mi azt létre hozni. A fiatalsághoz fordulok, hogy becsülje meg, tisztelje ez emléket, vegye szintén pártfogásába és ápolásába, legyen hozzá a jövőben is oly áldozatkész, mint a jelenben, hogy soká hirdesse hőseink ama áldozatkészségét, mit a haza oltárára tettek. E Hősök Hozzátartozói! Azzal mutassátok meg az irántuki kegyeletet, hogy ne legyen e hely elhagyatott, legyen itt mindennap valaki, ki legalább csak egy szál virágot tesz lábaitokhoz. Meg lehettek győződve, hogy hőseink látják e kegyelet megnyilatkozását, s hogy e kegyeletes megemlékezésért kérni fogják a Mennyei Atyát, hogy necsak rátok, de egész falunk népére adja áldását s kímélje meg a jövőben hasonló szenvedés, szerencsétlenség és áldozattól. ADJA ISTEN ÚGY LEGYEN. Most pedig szent kegyelettel áldozunk e hősök emlékének és megindultan tegyük le e kedves emlékszobor lábaihoz megemlékezésünk koszorúit. 307
