L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

9. Összefoglalás

ban a nagyobb településeken és városokban. Míg Magyarországon a két világháború közötti húsz év emlékműállításai erősen kötődtek az irredenta kultuszhoz, az általam kutatott területet, a politikai helyzetből adódóan nem ez a tendencia jellemezte. Itt nem állítottak monumentális historizáló emlékjeleket, viszont az egyébként irredenta szimbólumnak (is) tekinthető turul, a magyarok mitikus madara nagyon sok helyen az emlékmű díszítő elemévé vált: a kitárt szárnyú madár az obeliszkek vagy oszlopok tetejére került. Általánosságban elmondható, hogy a korábbi évekhez viszonyítva ebben a húszéves időszakban a háborús emlékművek állítóit sokkal inkább a kegyelet, mint a politikai célok vezérelték, ami nyilván abból is adódik, hogy nem központilag irányított, szabályozott, ideológiailag meghatározott akcióról, hanem helyi kezdeményezésekről volt szó.

Az 1938-as visszacsatolás nagymértékben megváltoztatta a háborús emlékjelek állítási tendenciáit a forma és a szimbólumok, valamint a küldetés szempontjából egyaránt. Az emlékművek szimbólumtárát ekkor leginkább a nemzetvallás kánonjába tartozó alakok és attribútumok jellemzik: Hungária alakja, a győzedelmes magyar kard, a vitéz magyar katona, a magyar koronás címer, a Szent Korona, valamint a magyar zászló, s nem utolsó sorban a turul tartozott az emlékművek fő motívumaihoz. Az irredenta és hőskultusz összekapcsolásával megjelenik egy új típus: az országzászlós háborús emlékmű. Ebben az időszakban készült például a monumentális, szittya harcost ábrázoló (ma már nem létező) szobor Léván, vagy pedig a vágai, kezében szent koronával díszített vértet tartó Hungária-szobor. Az országzászlós háborús emlékművekre rákerült az irredenta imádság, a Magyar Hiszekegy teljes szövege vagy valamelyik sora. Fontos megjegyezni, hogy Magyarország hadba lépése után az emlékművek állítását törvény írta elő, majd kötelezővé tették a második világháborúban elesettek nevének megörökítését is, ennek ellenére sok helyen elmaradt az emlékművek állítása. Az eddigi kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a politika ezeket a monumentumokat ekkor használta ki legintenzívebben a katonaeszmény, a háborús célok propagálására.

A második világháborút követő időszakban az újraalakult Csehszlovákiában hivatalosan el kellett távolítani az emlékművekről a magyar államiság jelképeit, illetve a magyar nemzeti szimbólumokat. Ennek ellenére több emlékművön, a szocializmus évtizedei alatt is a turul mindvégig a helyén maradt. A szocializmus időszakában készült hivatalos alkotások is gyakran kitűntek monumentalitásukkal. Az első emlékműveket maguk a szovjetek állították az elesettek emlékére, ezekről hiányoznak a figurális ábrázolások, fő díszítőelemük a szovjet címer és az ötágú csillag volt. Később a felszabadító szovjet katonát ábrázoló szobrok egyre jobban elterjednek országszerte, s megjelennek az elesett partizánok, valamint a szlovák nemzeti felkelés emlékművei. Szintén ebben az időszakban tűnnek fel emlékműként a harci eszközök (tank és az ágyú), illetve a felszabadulási emléktáblák a települések valamelyik fontos épületén vagy pedig külön emlékműre helyezve. A frontokon elesett, helyi származású katonák emlékére állított emlékművek a magyarlakta településeken egy egészen más kategóriát képviselnek ebben az időszakban, szimbolikájuk is eltért a hivatalosan preferált emlékműtípusokétól. Ezeken még megjelenik szimbólumként a hősi kard és a háborús löveg is. A templomokban emléktáblákat avatnak, a temetőkben pedig az emlékműveken túl elsősorban feszületeket, kereszteket állítanak. Néhány településen köztéri emlékművet is emelnek. A felavatási ünnepségek programjának azonban alkalmazkodnia kellet az akkori ideológiai elvárásokhoz, s ezért nem is voltak demonstratív jellegűek. A kutatási eredmények tehát megcáfolták azt az elterjedt tévhitet is, hogy 1945 után nem lehetett emlékművet állítani a világháborúban elesetteknek, illetve a szakrális kisemlékelc kategóriájába sorolható emlékjelet sem.

Az 1989-es rendszerváltást követően jelentősen megváltozott az emlékművek állításának gyakorlata és ideológiai tartalma. Számos köztéri emlékművet állítanak azokon a településeken ahol még nem állt ilyen, illetve sok helyen felújították az első világháborús emlékműveket, amelyeket kiegészítettek a második világháború áldozatainak névsorával. Visszakerülnek eredeti helyükre a második világháború idejében állított emlékművek, mint például a vágai Hungária-szobor vagy a szenei hősi emlékmű. Sok helyen ismét rákerültek az emlékművekre a magyar nemzeti szimbólumok, a szent koronás címer. Csécsen például az 1945 után elrejtett hatalmas szent koronát helyezték vissza az emlékmű tetejére. A turulos emlékműveket felújítják, az eldugott turulábrázolások visszakerülnek eredeti helyükre, az elve242