L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
A külföldről behozott anyag erre célra történő felhasználásának gyakorlatát más lapokban is kifogásolták. Többek közt az Iglón megjelenő Szepesi Lapok 1916. augusztusi számában a „Szepesi Simplicissimus útirajzaiból” című rovatban, a háborús emlékjelekkel kapcsolatos írás szerzője is: Járás-keléseimben hármas mély sajnálkozással láttam közutaink szélén a díszes emlékkeresztek gyors szaporodását. Sajnálkozásom első oka, az emlékkeresztek építéseinek alapoka: az a sok-sok ismeretlen sírdombú hős ifjú és férfi, aki nemzetünk jelene és szebb jövője biztosításáért a messzi idegenben dicsőült meg, s akinek áldott emlékeit e díszes új keresztekkel óhajtják megörökíteni itthon sirató szeretteik. Midőn szívei fájnak minden áldozatért, sok-sokért mindegyre keservesebben. A második ok, mely az emlékkeresztek látásakor sajnálkozásra indít, közgazdasági sajnálkozású. Mert szépek - díszesek mind-mind, ékesen szóló tanúbizonyságai készíttetőik jóízlésének és áldozatkészségének: de mind idegenek, Morva- és Csehországból valók. Pedig manapság tízszeres kár mindenikfillérért, amelyik nem honi iparunkat támogatja! Nemtetszésének adott hangot az emlékkereszteken olvasható feliratok nyelvével kapcsolatban is, mivel azokat csak szlovákul írták a keresztekre, a magyar fordítás nem szerepel rajtuk, holott az elesettek ,,a magyar hazáért áldozták életöket” - írja. Szerinte fontos lenne, ha illetékes személyek felhívnák erre a mulasztásra a szlovák lakosság figyelmét: A harmadik ok nemzeti érzésemnek fáj, mert ez új emlékkeresztek fölírásai mind tisztán tót nyelvűek. Igaz, hogy készíttetőik valószínűen korosabbak, mintsem magyarul is jól megérthetnék és átérezhetnék az idegenben nyugvó szeretteikre emlékeztető sorokat. De azért mégis illő, s a jövőbe nézve jobb is lenne: az emléksorok magyar fordítását is reávésetniök a keresztekre. Mert hiszen szeretteik a magyar hazáért áldozták életöket. Lelkész, jegyző, tanító uraink, s mindazok, akikre jó magyar érzésű köznépünk szívesen hallgat, értessék meg az új emlékkeresztek építtetőivel, hogy a kizáróan tót nyelvű fölírások már is alaptalan és kedvezőtlen félreértések okozói, kivált orosz és szerb hadivendégeink között.2* A fent idézett példa többek közt azt is bizonyítja, hogy a hősök emlékének megörökítésére vonatkozó törvény életbe lépése előtt a lakosság már jóval korábban emléket állított az elesett hozzátartozójuknak; nem volt szükségük előírásra, utasításra. A családok őszinte kegyeletének kifejezéséről a kutatott területen ebben az időszakban állított emlékjelek egész sora tanúskodik. Az más kérdés, hogy a politika ezeket nem használhatta saját céljaira, hiszen nem a település központjában álltak, ahol felavatásuk alkalmával nagyobb tömegeket mozgató ünnepséget lehetett volna tartani. A településeket hősi emlékek állítására kötelező törvény életbe lépése után a kőfaragással, s az emlékművek állításával kapcsolatos tevékenységet folytató cégek egymással versengve jelentkeztek ajánlataikkal, s a lehető minél nagyobb haszon érdekében gyakran a lakosságot is félrevezették. A sajtóban több ezzel kapcsolatos hírt találhatunk. A Gömöri Újság röviddel a törvény elfogadása után, már április 8-án foglalkozott ezzel a problémával: Még életbe sem lépett a hősök emlékének megörökítéséről szóló törvény, máris akadnak cégek, amelyek erre a törvényre hivatkozva igyekszenek a saját készítményül emléktáblákat úgy árusítani, mintha a törvény nem engedne meg más emlékmű forgalomba hozását. Hogy ez a manőver sikeresebb legyen, mintaoltalmat szereztek és evvel szédítik a jóhiszemű és naiv közönséget. Sándor János belügyminiszter most leiratot intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez, akiknek a figyelmét felhívja erre a szélhámosságra és kéri, hogy a készülő félrevezetésekről már eleve tájékoztassák a közönségetH A nemzetiségileg vegyes lakosságú Besztercebányán megjelenő egyik lapban a polgármester április végén figyelmeztette a lakosságot a visszaélésekre, s egyben kérte őket, hogy illetékes hatóságoknak jelentsék, ha ügynökök keresik fel őket: 28 29 28 Az új keresztek. Szepesi Lapok 1916. augusztus 19.. 4. p. 29 Visszaélésre készülnek a hősök emléktáblájával. Gömöri Újság 1917. április 8., 5. p. 23
