L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
engedhetjük, hogy Radnóti kultusz uralkodjon el Nemesradnóton egy olyan számunkra költőóriás mellett, mint Pósa Lajos. ” (...) A leghátborzongatóbb az említett cikkben azonban az alábbi mondat: ,, Viszont a cigány az cigány, a zsidó az zsidó, a magyar meg magyar, és már nem vagyunk abban a „pozícióban ”, hogy megengedjük az egymásmellé rendeltséget, és bizony vagy-vagy van!” Világos beszéd. Takarodjon mindenki a portánkról, még az emlékét is söpörjük át az utca túloldalára annak, aki nem magyar, hanem cigány, zsidó, szláv, akármi. Ami ugye számunkra, akiket abban a szerencsében részesített a sors, hogy lassan kilenc évtizede éljük a másságunk ránk égetett bélyegét, fájdalmasan ismerős. Ha valakitől, tőlünk valóban távol állhat a kirekesztés, pláne az ilyen mucsai hangnem. (...) Talán fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a Győr melletti Abdán SS-katona által meggyilkolt Glatter Miklóst holtában mocskolni nem méltó tollforgató emberhez, költészetét pedig nem szükséges méricskélni, köszöni szépen, a magyar líra élvonalába tartozik. Akárcsak a Petrovics Sándorunké, ugyebár.388 *** Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy az utóbbi években (jelesen a holokauszt 60. évfordulója óta) jelentősen megnőtt azon települések száma, ahol valamilyen formában megörökítették a zsidó áldozatok emlékét. Elgondolkodtató azonban, hogy egyetlen olyan emlékjelet sem találunk, amelyet a keresztény egyházak állítottak volna azon saját meggyilkolt híveik emlékére, akik a nürnbergi faji törvények értelmében zsidónak minősültek, annak ellenére, hogy már több évtizede kikeresztelkedtek vagy már ők maguk keresztény családba születtek. Több szempontból is példaértékűnek tekinthető ezért a Komáromhoz közeli Martoson élő Szénási református lelkészházaspár kezdeményezése. Nekik köszönhetően a községi temető ravatalozójának falán 2010 tavaszától emléktábla őrzi a helyi zsidó áldozatok emlékét. Egy új holokauszt-emlékjel típus: botlatókő, emlékező macskakő - „Stolperstein” Gunter Deming, kölni képzőművész 1997 óta Európa-szerte a holokauszt-emlékjelek egy új típusát terjesztette el, amelyet az elhurcolt zsidó áldozatok lakóháza előtt helyez el. A németül „Stolperstein”-nek nevezett objektum lényegében egy 10x10 centiméteres kis réztábla, amely tartalmazza a holokausztáldozatok nevét, születésük napját, deportálásuk, illetve meggyilkolásuk helyét és időpontját. A Stolperstein magyarul emlékező macskakő, botlatókőként került be a köztudatba. Ilyen emlékkövekkel Németországon kívül (ahol számuk már meghaladta a tízezret) Európa több országában találkozunk, többek közt Magyarországon is (Berger 2006, 52; Túrái 2009, 34-53), azonban eddigi ismereteim szerint a kutatott terület egyetlen településén sem jelentek meg. A holokauszt emlékművek megrongálása, meggyalázása „...Mára azonban megváltozott az antiszemitizmus tartalma, jelentősége és dimenziója. Az új, aktív antiszemitizmus Auschwitz tudatán alapszik, vagyis Auschwitz után az antiszemitától már pontosan meg kell kérdezni, mit akar, mik a céljai, hogy például a maradék zsidóságot is ki óhajtja-e irtani... (Kertész Imre) Amellett, hogy egyre több településen állítottak mementót a holokauszt zsidó áldozatainak, sajnos gyakran értesülhetünk ezek, illetve a zsidó temetők síremlékeinek meggyalázásáról, megrongálásáról. Napjainkban az antiszemitizmus egyre aggasztóbb jeleit tapasztalhatjuk, s emellett a holokauszttagadók tábora is növe388 Kövesdi Károly: Törpék, óriások és sötétmagyarok. Új Szó, 2009. január 29. A Radnóti-szoborral kapcsolatos szélsőjobboldali megnyilvánulásokra B. Kovács István is reagált a Gömörországbm közzétett terjedelmesebb írásában (B. Kovács István: Egy rasszista megnyilvánulás ellen. Gömörország 10, 2009/1, 79-83. p.). 151
