L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
A HOLOCAUST SZÁLKÁI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE - 1944 FRÁTER IGNÁC FRÁTER ROZÁLIA FRÁTER MAGDALÉNA NEUMANN FRÁTER KATALIN FRÁTER ANDOR FRÁTER MÁRIA FRÁTER ILONA FRÁTER KATALIN ÁLLÍTTATTA UNOKÁJUK KATINKA 2010-BEN Szólnunk kell azokról az emlékjelekről, amelyek konkrétan nem utalnak az elpusztított zsidóságra, azonban a Dávid-csillag jelképezi az egykori holokauszt-áldozatokat. Ilyen emlékeztető látható például a Szádalmáson 2004-ben, a község első írásos említésének 870. évfordulójára állított kopjafán. A bodrogközi Perbenyíken 1993-ban a második világháborúban elesettek és a málenykij robotra elhurcoltak emléktáblájára is rákerült a Dávid-csillag, s a helyi áldozatok névsora után a zsidó áldozatokat is megemlítik: ...VALAMINT AZ ÁLDOZATUL ESETT ZSIDÓ POLGÁRTÁRSAINK TISZTELETÉRE A fentiekből kitűnik, hogy a rendszerváltás után nagyon sok településen megjelentek a holokauszt áldozatainak emlékjelei a köztereken, tehát már nem csak a zsidó közösségek tulajdonába tartozó zárt helyeken, elsősorban temetőkben és zsinagógákban emlékeztetnek mementók a 20. század legnagyobb tömeggyilkosságára. A holokauszt emléknapja alkalmából rendezett megemlékezéseken általában részt vesznek a település vezetői, illetve a politikai pártok képviselői is, akik általában koszorúznak is. A zsidó emlékezőkön kívül azonban a helyi lakosság általában (elsősorban a nagyobb városokban) rendkívül alacsony számban vagy egyáltalán nincs jelen. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az ún. civil lakosság a kutatott területen csak ritka esetben tartja fontosnak, hogy részvételével kifejezze együttérzését az egykori zsidó áldozatokkal szemben. Éppen ezért nagy jelentősége és szerepe van a média jelenlétének, elsősorban a (helyi, regionális vagy országos) televíziónak. Azáltal, hogy ezek aránylag rendszeresen tudósítanak a holokauszt-megemlékezésekről, nagyobb nyilvánosságot kap az esemény, tehát a holokauszt mint történelmi tény, a képi és írott sajtónak egyaránt köszönhetően nem merül(het) feledésbe. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy néhány községi krónikában is megörökítették a holokauszt tényét, illetve a település vészkorszak során elpusztított zsidó lakosainak nevét. Az alábbiakban egy kelet- és egy nyugat-szlovákiai település krónikájából idézek. A bodrogközi Nagytárkányban a következő sorokat jegyezték fel a helyi zsidóságról 1988-ban a második világháború eseményeivel kapcsolatban: ...A háború előtt falunkban sok zsidó polgár élt. A háború őket sem kímélte. Elhurcolták őket, vagy elmenekültek még idejében. Nem maradt más a tárkányi zsidó közösségből, csak a temető. De az idő nem kímélte a temetőt sem. Benőtte a gaz, ledőltek az emlékművek. 1988 tavaszán hazalátogatott községünk volt zsidó polgára Krausz Ödön. Megnézte a temetőt és látván a szomorú valóságot úgy döntött, hogy rendbe téteti népe temetőjét. Néhány polgár segített a temetőt rendbe tenni és bekeríteni. Felállították az emlékműveket. így már méltó környezetben nyugodhatnak falunk zsidó polgárai. (L.Juhász 2006, 449-450) Alsószeliben, az 1959-től vezetett krónikában már konkrétabb tényeket olvashatunk, itt megörökítették a helyi zsidó áldozatok nevét is: Községünk zsidó vallású lakói közül akiket a nyilasok elhurcoltak, csupán Müller Lajos és leánya Müller Éva, valamint Müller Márta tértek vissza. A többiek koncentrációs táborokban pusztultak el, név szerint Müller Béla, Müller Béláné, gyermekeik Müller Aliz és Müller Pál, Müller Lajosné és leánya Müller Agi, Müller Miklós, Müller Miklósné és két kisgyermekük, Müller Manó, Müller 148
