L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
A dunaszerdahelyi eset már csak azért is figyelemre méltó, mivel éppen azokban a nagyobb városokban, ahol egykor jelentős számú zsidóság élt, még 1989 után is hosszabb ideig elzárkóztak a kegyeleti lépéstől, hogy a kifosztott, megtagadott, majd meggyilkolt egykori polgáraiknak méltó emlékjelet állítsanak. Ebben a tekintetben elsősorban 2005-től érzékelhető jelentős változás. A kassai zsidó túlélők 1950-ben eredetileg annál a téglagyárnál szerettek volna emlékművet állítani, ahol annak idején összegyűjtötték őket. A város vezetése azonban nem egyezett bele, így a Harang utca 7. szám alatt álló ortodox templom falán helyeztek el egy szerény méretű, héber nyelvű emléktáblát a következő felirattal: Kő, kiálts a falakról generációk gyászára és Emlékére! Az egek felhőkbe borultak és Európa földje gyászba öltözött a csaknem kiirtott zsidó nép miatt. A német fasiszta kígyó kiöntötte mérgét és megmérgezte őket. Az átkozott nácisták és más üldözők ontották vérét mint a vizet a zsidóknak, öregeknek, ifjaknak, gyermekeknek és csecsemőknek. Karddal, éhséggel, tűzzel és vízzel halálra kínozták őket. Közöttük a mi hitközségünk szent és tiszta tagjait is. Közel 12 000 közülük égő áldozatként pusztult el. Ez a szörnyűség az 5701-5705-ösw években történt a világ teremtésétől a 6. évezredben. Isten bosszuld meg az ő vérüket! Ez az emlékkő 5710. tisrej 6-án a hitközség maradékai által készült örök siralom és gyász jeléül. (Bauer 2008,105) A kassai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra a környéken elpusztított jeltelen sírba temetett áldozatokat is: „A temetőben négy betonpiramist állítottunk fel, melyet még a kitűnő Róth Ignác kezdeményezett. Exhumáltuk a nálunk jeltelen sírokban és a vidéken elszórtan fekvő mártírok földi maradványait, melyek ezen feltűnő betontömbök alatt kaptak örök pihenőt. Mindegyiken márványtáblára vésett felirat jelzi: Na pamiatku mučených, ktorí zahynuli za vieru vo Všemohúceho“ - emlékezik a kassai zsidóság történetéről írt kötetében Görög Artur, a később Izraelbe kivándorolt egyik kassai túlélő (Görög 1991, 237). A kutatott területen más helyeken is hasonlóan jártak el a zsidó hitközségek a környéken legyilkolt áldozatokat illetően, igyekeztek minél előbb megadni nekik a végtisztességet, a helyi zsidó temetőben helyezték őket örök nyugalomra. Érsekújvárban és környékén is több zsidót legyilkoltak, sok esetben magukkal az áldozatokkal ásatták meg saját sírjukat. Az érsekújvári ortodox temetőben a holokausztmegemlékezések alkalmával rendszeresen ezekről az áldozatokról is szólnak. A város zsidóságának történetét feldolgozó kötet szerzői is megörökítették ezt az eseményt, és részletesen beszámolnak a városban és környékén történt gyilkosságokról is: Minden év júniusában a városközponttól távol felevő ortodox zsidó temetőben gyászünnepségre kerül sor a holokauszt áldozatainak tiszteletére. A mártírok sírjánál összegyűlnek városunk zsidó közösségének tagjai, de eljönnek a világ legtávolabbi pontjairól is, hogy leróják kegyeletüket a legnagyobb és legkegyetlenebb mészárlás áldozatainak emléke előtt. Az ortodox temetőben található közös sír, amelyben 17 zsidó fiú nyugszik, akik az üldözések ideje alatt bujkáltak, de búvóhelyüket 1945februárjában felfedték. Mielőtt a nyilasok agyonlőtték őket a temető falánál, saját kezűleg kellett megásniuk a sírjukat. Ennél a sírnál megáll mindenki, aki imádkozni szeretne mindazok lelki nyugalmáért, akiknek életét a krematórium kemencéi oltották ki, vagy azokért, akiknek holttestét földgyaluval tolták a szakadékba, és f ölddel szórták be. A sírkő szövege így szól: 347 347 1941-1945 134
