Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)

Nyitra vidéki balladák - Régi (középkori) balladák - 5. A halálra táncoltatott lány

5.4.

Csomordányi szeretett egy lyánt, Sági Bíró Ilonát. Szeretője elakarta őt hannyi, fogadott muzsikássakot. Mekfogatta a menet a táncra, híjják el a Sági Bíró Ilonát. Mikor odamentek, a lyányok nem akart elmennyi. Kiszölly feli, húzd fel a selyemcipőd, tégy az ujjadra három aran gyúrót, hogy szakallya le a Csomordányi szívit. Elmet a táncra, Csomordányi mingyár elvitte a táncba. „Húzzátok cigányok, ezt a nótát húzzátok, Sági Bíró Ilonát pihennyi ne haggyátok.” Táncótak, mikor a három verset elhúzták, monta neki: „Eressz Csomordányi, haggy megyek kihülnyi, a selyem ruhám a testembe tapadva.” Nem eresztette, akkor megint azt monta: „Húzzátok cigányok, Sági Bíró Ilonát pihennyi ne haggyátok.” Másodikszer megint monta Sági Bíró Ilona: „Eressz Csomordányi, haggy megyek kihülnyi, selyem cipőm teli alutt vírre, a selyem ruhám a testembe tapadva, három aran gyúrom ujjamra dagadva.” Nem mígy ma innét el, itt kölly most meghalnod. Ha jaz enyim nem lettő, másé ne légyé. Akkor megint monta: Húzzátok cigányok, azt a nótát húzzátok, Sági Bíró Ilonát pihennyi ne haggyátok. Tested a testemmel egy sírba nyugoggyék, lelked a telkemmel egy Istent imággyék. Nem eresztette el, míg meg nem halt. Mire az anyja odaért, mindkettő megnőtt halva. Utollyára azt monta a lyány, átkozott az anya, átkozott az apa, ki jaz ő lyányát ily sokára haggya.

58