Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)

Jegyzetek - 26. Bányatragédia

kétszeresére is felduzzaszthattuk volna anyagközlésünket, ha minden helyi eseményt, gyilkosságot, öngyilkosságot megéneklö dalt bevettünk volna”), hanem irányadónak az elterjedést tekintette: „aminek csak egy faluban vagy egy-két szomszédos helységben van nyoma, azt kihagytam a válogatásból, az országosan elterjedteket viszont bevettem”. Ez utóbbiak esetében ugyanis „már lehet valami közösségi csiszoló munkát is megfigyelni, ha pedig nem, akkor is vall az ízlésről (vagy annak romlásáról) a széles körű elterjedés. Az igazi ’helyi balladák’ élete viszont szűkkörű és egy nemzedék után rendszerint helyben meg is szűnik. Az egész nyelvközösséghez viszonyítva és a valódi népköltészet darabjaival összehasonlítva tulajdonképpen percnyi a létük, szinte a népköltészet antianyagai, amelyek futó pillanatra létrejönnek, hogy azonnal el is tűnjenek belőle. Ezek az ’egyéni javaslatok’, amelyeket nem fogad el a tágabb közösség. Mint javaslatok, szintén alkalmasak bizonyos mértékben a népköltészeti alkotásmód tanulmányozására: sokszor élnek ’előregyártóit elemekkel’, ismert fordulatokkal, ismert népdalok részleteivel. Ezeknek alapos tanulmányozása azonban szétfeszítené jelen munkám kereteit anélkül, hogy lényeges eredményekkel tudná gazdagítani.” (Vargyas 1976, II: 793). Amennyiben a népballadát történeti képződménynek tartjuk, az idézet második felével lehet maradéktalanul egyetérteni, és ez indokolja ennek a bányatragédiát megéneklö szövegvariánsnak a közreadását. Dános Erzsébet egyébként egy sor, hasonlóan helyi balladát besorolt típuskatalógusába (Dános 1938, 138-140).

159