Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Nyitra vidéki balladák - Régi (középkori) balladák - 14. Az öngyilkos szeretőgyilkos
14.3. Szabó Gyula egy vasárnap délután... Zsére (Nyitra) Nagy Béláné Elgyütt Erzsébet (37) Tempo giusto GySzíjjártó Jenö, 1956 Sza - bó Gyű - la Hor - vét Jo - lánt sze-re - ti, De az any - ja nem en - ge - di el - ven - ni. Meg - állj Jo - Ián, mit fo - gunk cse - le-ked - ni, Ha az a - nyád nem hagy té - ged el-ven - ni. Szabó Gyula egy vasárnap délután, Találkozott Jolánkával az utcán.- Gyere Jolán, elmegyünk (kimegyünk) az erdőbe, Majd meglátod, virágot fogunk szedni Horvát Jolán el is ment az erdőbe, De nem azért, hogy ott virágot szedjen. Hanem azért, hogy ne legyen a másé, Mind a ketten ott haltak meg egymásér(t). Horvát Jolán letérdepelt eléje, Hogy ne öllye meg őtet a mezőbe. De a gyilkos nem hallgatott szavára, Földhöz vágta, rálépett a nyakára. A nyakáról a fejét is levágta, A karjait össze-vissza vagdosta. Borotvával metszette ki a szivit, Úgy küldte el másvilágra szegénykét. Ezernyócszáz kilencvenedik évben, Kilenc kislány öltözzött feketébe. Gyászkoszorút kötöttek a fej ölere, Úgy kísérték Jolánt a temetőbe. 103
