Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 1. A balladák földrajzi, néprajzi háttere
Liszka József Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé* * A bevezető tanulmány részben az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíj program (2007) keretében készült. 1 Arany A. László egy kéziratos feljegyzése arról tanúskodik, hogy az említett sorozatban még Magyar népi szövegek: Nyitra vidéki magyar ház; Nyitra vidéki kézimunkák címen terveztek kiadványokat (Sándor 1989, 152) 1944-ben jelent meg a készülő Nyitravidéki népballadák című kötet mutatványanyaga, amely a Putz Éva által 1941-ben Zsérén a 66 éves Benc Luca előadása nyomán lejegyzett, a halálraítélt húga balladatípus, Fehér László balladája címen ismert szövegét adja közre (Putz 1944). Maga a teljes gyűjtemény a Szlovákiai Magyar Közlemények 2. köteteként látott volna napvilágot.* 1 A kötet azonban sohasem jelent meg, s a legutóbbi időkig a benne megjelentetni tervezett népköltési anyagot vagy fel sem gyűjtöttnek, vagy elveszettnek, de legalábbis lappangónak gondolta a folkloristák többsége. Sándor Eleonóra még úgy tudta, hogy „a gyűjtött anyag nagy része a későbbiekben elkallódott”, s felbukkanásukra „kevés a remény” (Sándor 1989, 152). Ág Tibor a következőket írja a Nyitra vidéki balladakutatással kapcsolatban: „Az 1945-ig Pozsonyban működő Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület, a SZEMKE, tervbe vette egy Nyitra vidéki népballada-gyűjtemény kiadását, amely Putz Éva, Arany A. László, Lipcsey Gyula és Kovács Gergely gyűjtését tartalmazta volna. Ez valószínűleg dallamok nélkül közölt balladagyűjtemény lett volna, mert képzett zenész nem volt ebben a körben. Ebből a balladagyűjteményből, sajnos csak a ’Fehér László balladája’ jelent meg 1944 őszén, egy füzetben, mint mutatvány a Nyitra vidéki népballadák készülő gyűjteményéből. E gyűjtemény kéziratának további sorsáról nincs tudomásunk.” (Ág 2001, 7) A tervezett kötet (amint azt a későbbiekben még látni fogjuk) dallamok nélküli balladaszövegeket tartalmazott volna, ám Arany A. László féltestvére, a később Franz Zagiba néven publikáló Zagiba Ferenc emlékei szerint 1939-40-ben végezték a gyűjtést, s elekor Arany a szövegeket, Zagiba pedig a dallamokat rögzítette. Utóbbi az általa gyűjtötteket később, német nyelven publikálta is (Zagiba 1954; kritikájához vö. Ág 2000). A közelmúltban előkerült Arany A. László kéziratos hagyatéka (vagy annak egy része), amiben jelentős mennyiségű néprajzi, elsősorban népköltési gyűjtés található. Jelen kötet ennek a hagyatéknak a balladagyüjtéseiből ad bőséges válogatást. 1. A balladák földrajzi, néprajzi háttere A kutatott területhez, a Nyitra környéki magyar nyelvszigethez általában tizenhárom települést szokás sorolni (Alsócsitár, Alsóbodok, Bábindal, Béd, Gerencsér, Geszte, Gímes, Kolon, Barslédec, 7
