L. Juhász Ilona - Liszka József: Szakrális kisemlékeink - Jelek a térben 1. (Somorja, 2006)
Forma - jel
Gs to váhI megy kínosan zokogva, TI fehér hó nyikorog alatta. S íme egy keresztfa tűrt szeméire, 71 küzdőinek egyetlen reménye. Töítekintoe édes jézusához, t3elárul a szent kereszt iáidhoz. Tltöleh\ mint eyykor Magdolna. 71 hideg fát háladón csókolva. OCem csalódott mégse TCürthi Méter, Már jézus nem e fán vérezék el, TKegmenté... nem e fa — de ez által jézus, kit dicsérünk keresztfával Glkorhadt már e keresztfa régen, De helyén egy kökereszt áll szépen; ô a vidéknek vallásos lakója Maiglan farkas- keresztnek mondja. Ggy hideg fa, s mily lizalmat támaszt. Isten- vérrel volt öntözve ám az ! Gs ez a vér világra terjed, Melegétől minden fagy fölenged. 7lh! csalódol, szegény TCürthi Méter, jézusod nem e fán vérezék el. G keresztfa nem is ment meg téged. Tlallod, farkas ordít... véged, véged! CMind közeik jö vadak ordítása, Jfallik is már a hó ropogása/ „7lh Qdr Tsten” jajgat elképedve, S föltekint az álló szent keresztre. S mintha fézus arczán dicsfényt látna, S mintha hívná öt e fény sugára. 0 e néma szózatot megértve, Gröt érez, mászik a keresztre. Már' öleli TlCegoáltója képét, Szivéhez nyomván szorongó szivét. Morzalommal néz alá a mély ke, Mól három vad prüszköl, csattog érte. TCarmaikkal tépik a keresztet, Csattogások velőt, szivet renget. TCürthi Hízva simul jézusához, S messze hangzik segélykiáltása. jCem sokára lárma támad messze, Gs a lárma közeled) jön egyre, hárnpa fénynyel kürthiek rohannak, Tenevadak tölök elriadnak. (1S66) Makranc - Mokrance (L. Juhász Ilona, 2000) 36
