Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
Ezt a viszonyulást erősíti a komaság vizsgálata is. Az 1922 és 1979 közötti időszakban az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint 9 esetben fordult elő, hogy falubeliek betelepültekkel komasági kapcsolatot létesítettek. Ebből a 9 esetből azonban csupán 2 tekinthető valóságos „keveredés’’-nek, amikor egyegy falubeli személy gyermekének a telepesek közül választott keresztszülőt. Mindkét esetben - az anyakönyvben szereplő vezetéknév alapján megállapítható - cigány személyről van szó. Figyelembe kell venni azonban, hogy a falu cigány népességére egyáltalán nem volt jellemző, hogy maguk közül választottak volna keresztszülőt, sőt az volt az általános, hogy parasztot választottak. A betelepültekkel szemben tanúsított tartózkodásukat tehát nem magyarázhatjuk „etnikai” távolságtartással, sokkal inkább a korábbi tendencia, esetleg a paraszti társadalom viselkedése követésének.35 A további 7 esetet azért nem tekinthetjük „teljes értékű" keveredésnek, mert éppen a vegyes házasságokban élők lettek a keresztkomák. Amint azt már említettem, három esetben kötött házasságot falubeli betelepülttel. A hétből hat esetben éppen ezek a házaspárok lettek a keresztszülők, tehát nem állíthatjuk teljes bizonysággal, hogy a házaspárt a telepes „fél” révén választották komának, ugyanúgy lehetséges, hogy a falubeli házasfél személyén volt a hangsúly, házastársa csupán „tartozék”-ként került a rokonságba. A maradék egy eset éppen arra példa, hogyan viszonyultak a baracaiak a betelepültekhez. Egy 1950-ből származó anyakönyvi bejegyzésből kiderül, hogy egy betelepült gyermek keresztanyja szintén betelepült, keresztapja viszont egy falubeli, akkor nagygazdának számító legény. A házassági anyakönyvek jelzik, hogy ezek a keresztszülők nem voltak házasok. Az gyakori jelenség volt, hogy az újszülöttnek csak egy keresztszülőt tudtak választani (általában fiúnak az apa, lánynak az anya), ilyenkor a leendő házastársat vagy egy rokon, vagy (ha volt) a menyasszony/vőlegény helyettesítette a szertartás során. Esetünkben is erről van szó, a keresztszülők jegyesek voltak. Az már csak az emlékezetben él, hogy éppen a lány betelepült volta és szerény gazdasági helyzetű családja miatt akadályozta meg a legény családja a házasságot, az azonban tény, hogy a házasultak anyakönyvébe valóban nem kerültek be, a legény pár évvel később falubeli lányt vett feleségül. Az a visszaemlékezésekből és az anyakönyvi adatokból egyaránt kitűnik (sőt a kétféle forrás egymást erősíti ebben), hogy a település paraszti eredetű lakosságának elnéptelenedő tendenciáját a telepesek jelenlétükkel nem változtatták meg. Arra, hogy elköltözésük oka nem lehet az „ellenszenves” nemzetiségű környezet - amint azt egyik beszélgetőtársam is hangsúlyozta - az szolgál igazolásul, hogy nem 1938-ban, a falu visszacsatolását követően kezdtek tömegesen elköltözni.36 35 A későbbi, cigányok és parasztok egymás mellett élését taglaló fejezetekben kitérek mind a terminológia, mind az etnikai besorolás kérdésére, ezért - és mert jelen fejezet súlypontja más - most minden ezzel kapcsolatos magyarázatot mellőzök. 36 A magyar katonaság 1938. november 5-től kezdődően vonult be a vidékre (Gaál 2001, 245). 71
