Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
ni [...] Mikor felépítkeztek, elbontották a régi házakat. K-ék a kazalban is laktak, mert messze lett volna építkezni otthonról.”30 Van azonban olyan ház, amely ma is áll, csak lakatlan. Kb. 1930-ra a cselédházak többsége eltűnt, az egy testben lévő földbirtok egy részén a telepesek mérnökkel beltelket mérettek ki. Házaik nem alkotnak, akkor sem alkottak tömböt, hiszen mindenki a saját, viszonylag nagy területű birtokán épített. A telepesek - a visszaemlékezések szerint - Tepper Lajos birtokából vettek. „Balázs úr talán a Fáy veje volt, tőle vett birtokot Tepper Lajos."31 A Csízi nevű dűlőben, a kastélytól lefelé eső részt, tulajdonképpen a falu határának déli szélét vette meg. Ezért kapta a terület a Tepperé nevet.32 A falu 1964-es kataszteri térképén jól látható, milyen szórtan, nem tömbszerűen építették fel a telepesházakat (lásd a Mellékletben található kataszteri térképet). A visszaemlékezések szerint - az osztás után - minden családnak 30 holdasnál nagyobb birtoka volt, de ez a birtoknagyság a későbbiekben általában megváltozott, csökkent.33 A falubeli idősebb generáció többsége név szerint is számon tartja, kik költöztek 1921-ben Baraca határába: Auxt Jozef, Medved Flórián, Medved Ján (Flórián fia), id. Medved Ján (Florián testvére), Kovalčík Anton, Štulajter Štefan, Turňa Jozef, Auxt Vojtech, Tokár Jozef családjaikkal. Láthatóan nem 13 családfő él az emlékezetben, ezt azzal magyarázzák, hogy néhány családban éppen abban az időben önállósultak a fiatalabbak. Frissen szerzett birtokaik 1928-ban lettek kisebbek, amikor szintén Baraca határába költözött az Ádám és az Agócs család Medvesaljáról (vö. B. Kovács 1994, 13). B. Kovács István úgy említi őket, hogy a „szlovák családoktól vásárolt pusztai birtokokon telepedtek le, a határ különböző pontjain” (B. Kovács 1994, 13). „ Medved János a Vercsésben lakott, de mert nem bírt vele, eladta Agócséknak, ő meg idejött Ádámék mellé. ” Évszámra az idősebbek nem emlékeznek, de ugyanebben az időszakban Auxt Jozef is adott el a birtokából 10 holdat Simon Sándoréknak, de „talán papíron nem is rendezték, csak most, a rendszerváltás után. 1938 után pedig Túrna József adott el a birtokából Kovácséknak. " A földeladást, ezt a gazdálkodói magatartást a visszaemlékezők minden esetben negatívan ítélik meg, a rossz gazdálkodással hozzák összefüggésbe. „1938 után ki tudták volna fizetni [a birtok teljes árát, tehát törleszteni a hitelt - G. A. megj.j, esett a cseh pénz értéke, egy mázsa búza egy fél házhely ára volt. De X. nem tudott annyit se fizetni, mert meghalt a felesége. Iszákos is volt, 30 Beszélgetőtársaim a tót kifejezést minden sértő szándék nélkül használják. Szóhasználatuk az 1940-1950-es évekbeli kifejezést őrzi, amely abban az időben Baracán általános volt, mind a magyarok, mind a szlovákok beszédében. Ugyanilyen megfontolásból - az idézett szövegek pontossága érdekében - használom munkám során végig a manapság gyakoribb roma helyett a cigány kifejezést. 31 Balázs Lászlót és nejét (Szakai Andor mellett) Rubinek Gyula 1911-es Gazdacímtárában is megtaláljuk nagyobb birtokosként (Rubinek 1911, 245). 32 Beszélgetőtársaim visszaemlékezését írásos források adataival nem tudom alátámasztani. Előfordulhat, hogy pontatlan az emlékezet. 33 Simon Attila írja a kolonistákról, hogy a nagybirtokokból egyenként általában 12 hektárnyi területet kaptak (Simon 2004a, 1367). 67
