Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
két takar. Akadt közöttük olyan család, amely a kitűzött cél (birtoknagyság) után „leállt”, az emelkedés nem változtatott a család életmódján sem, és új célt sem hozott magával. Emellett arra is van példa, hogy a család nem akart sokkal több földhöz jutni, viszont a meglévőn nagyobb haszonnal termelt. Egyik családban sem akadt senki, aki feljegyezte volna jövedelmét, kiadásait, akik terveztek, azok is feljegyzések nélkül. 2.9. Faluszervezet és jogviszonyok A Baracát jellemző, sok területen megmutatkozó nemesi-paraszti különállásnak a faluszervezetben adatközlőim csupán azt a formáját tudták felidézni, hogy a nemesek a falugyűlésen külön ültek. Kérészy Zoltán úgy véli, hogy a földesúri községeken belül létező nemesi községek önálló önkormányzatisággal bírtak, és közvetlenül a megye hatóságának voltak alárendelve (Kérészy 1942, 15). Ha ezt esetünkben nem is lehet felismerni, a faluszervezet, az önkormányzat felépítésének többi része megfelel annak, amelyet Horváth Zoltán a magyar községek - állami szabályozásokkal hol megerősített, hol tiltott - általános jellemzőjének tart, a tisztségviselők másik részét pedig Szendrey Ákos is a közigazgatás népi szervei között említi (Horváth 1972; Szendrey 1929). Amennyire beszélgetőtársaim emlékeznek rá, a falu feje mindig a bíró volt. Hat évre választották, mindig a nagyobb birtokosok közül. Tekintélyét és feladatait a második világháborúig semmi nem változtatta meg, azt követően annál inkább. Feladatainak hagyományos rendjét a következőképpen jellemezték. „A bíró panaszt hallgatott, passzust írt, évente kipucoltatta a patakot. Ha valakinek a földje körül támadt gondja, akkor a bíró ítélt a tizenkét képviselővel. " Ez csak arra az esetre vonatkozott, ha a panasz szintén falubelit érintett. A falun kívül mást is érintő ügyeket a járásbíróságra kellett továbbítania. A bíró helyettesét törvénybírónak nevezték. Nem volt a képviselőknél jelentősebb szerepe, esetleg akkor, ha a bíró távollétében adódott valamilyen fontos ügy. Rajtuk és a tizenkét képviselőn kívül még iskolagondnokot, templombírót és kondásbírót is választottak a faluban. A kondásbíró a pásztorok ügyeiért tartozott felelősséggel. Legfontosabb feladata az volt, hogy házánál negyedévenként összegyűjtse minden családtól a pásztorok járandóságát - annak függvényében, hogy az illető családnak a pásztor mennyi állatát legeltette. Egy állat után egy véka búzát és fél véka zabot adtak a pásztornak, de ezt pénzzel is meg lehetett váltani. A kondásbíró választása még beszélgetőtársaim gyerekkorában (az 1920-as években) megszűnt, ezért megválasztásának körülményeire nem emlékezhetnek, de valószínűnek tartják, hogy a feladat sorban haladt a faluban. Elképzelhető, hogy hasonló módon lett valakiből iskolagondnok. Az ő feladata volt, hogy ha „idegenből”, távolabbról jött kisegítő tanító a faluba, ő keresett megfelelő szállást vagy adott neki a maga házában. A templombíró szerepét nem tölthette be akárki. Alapkövetelmény volt, hogy nagyon vallásos, templomjáró ember legyen. Őt nem kellett választani, mert 61
