Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

Mindent megterveztek, kiszámolták a tervezett dolog várható hasznát, mondván, hogy „aki számol, az mindig nyer, aki csak dolgozik, dolgozik, az nem”.

Gondolkodásmódjában kissé hasonló, de birtoknagysága tekintetében más típust képvisel Tóth Balázs családi gazdasága. Tóth Balázs és Csák Margit 18 magyar hold saját földön gazdálkodtak, de volt 6 holdja a velük „egy kenyéren élő" Csák Pálnak, a feleség édesapjának is. Egyetlen lányuk adatközlőm, Bodnár Gézáné Tóth Margit volt. Az „atyus, amíg bírta, maga dolgozta meg a 6 holdját”, amely 4 darabban volt a határban, ugyanis a Fáy-birtokból vették a 20. század elején. Tartott hozzá egy tehenet és egy anyadisznót. A fiatalok 18 holdjukhoz 10 szarvasmarhát, 2 lovat, 3-4 sertést tartottak, évente 3-4 tyúkot ültettek (ez kb. 60-80 csirkét jelent). Gazdasági felszerelésük 1 szekérből, 1 boronából, 1 ekéből állt. Külső munkaerőt soha, még aratáshoz sem vettek igénybe. Termesztett növényeik aránya és vetésterülete általában a következőképpen alakult: 8-10 holdon búza, árpa, zab; 6 holdon lóhere, lucerna, bükköny; 2 holdon kukorica; 6-8 hold ugar maradt.

Számon nem tartott területen termett 100 liter bab, 8-10 szál vászonhoz elegendő kender (1 szál kb. 8 m), 70-90 zsák krumpli (a rétföldekből kihasított területeken), répa.

Terményeiket a következő módon hasznosították. A kb. 60 q búzából 40 q-t eladtak, a többit kenyérnek és vetőmagnak hagyták meg. A kukorica számon nem tartott terméséből 5-10 q-t hagytak meg a csirkéknek, a többit eladták. Krumplit nem adtak el, ami nem fogyott el a háztartásban, azt megetették a tehenekkel, ugyanis attól jól tejeltek. A 100 I babból 80 l-t eladtak, a lóhere és a bükköny magját - azon kívül, amit vetni meghagytak - mind eladták, mert ezért nagyon jól fizettek. A kukoricának, a répának, a bükkönynek, a krumplinak mindig nagyobb, mást termő földdarabokból hasítottak ki egy-egy darabot, sőt „voltak negyedrész és nyolcadrész darabok, azokban ment hosszában a kukorica, két szélen meg középen egy sor bab”. Tóth Balázsék is, mások is árpával vetették a lóherét. Először zölden, aztán még kétszer kaszálták. A második kaszálás után „tallóhere" volt a neve. A teljes, így bevetett területnek csak kis részén hagyták az árpát beérni, hogy vetőmag is legyen belőle.

A termés és az állatok eladásán kívül a család rendszeres bevételre számíthatott a gazdasszony piacozásából. Ő idényjellegűén árulta a tornaijai piacon a mákot, a babot és a kendermagot. A magvas kendert a „Tótság”-ra hordta eladni. Rendszeresen, minden második nap húsz csomó túrót és négy liter tejfölt vitt Tornaijára. Kezdetben a piacra, majd neki is kialakult néhány zsidó családból álló stabil vevőköre. Nyaranta hasonló gyakorisággal párosával hordott csirkét, szintén tornaijai zsidó családoknak. Az általa eladott tejtermékek hasznát a háztartásra (cukorra, sóra, fűszerekre) fordították. A csirkék, a bab, a mák, a kender és a kendermag árából „stafírungolta” a lányát, de ebből fordítottak valamennyit a család ruházkodására is. A gazda által eladott termény és nagyobb állatok árát viszont csak komoly befektetés - földvétel, házasítás - esetén használták fel, ilyen célra gyűjtögették.

59