Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
se, tisztítása, a ház és a gazdasági épületek, az egyéb építmények, a kerítés folyamatos javítgatása, karbantartása. Ezeknek a munkáknak a felsoroltakkal azonos volt a munkaszervezeti kerete: a kiscsalád. Más munkák felsorolásból való kimaradásának is ez (a munkaszervezeti keret) az oka, azokat ugyanis (pl. hordás, géplés, fonás) más munkaszervezeti keretek között végezték. A kiscsalád munkaszervezete a családforma általános volta és a munkák többségének jellegéből adódó igény miatt uralkodó. Élesen elkülönül benne a férfiak és a nők szerepe, amit az is jelez, hogy adatközlőim azokban az esetekben is nemek szerint osztották el a munkákat, ahol azokban férfiak és nők egyaránt részt vettek, pl. segítség a kapálásban. A fenti munkáknak olyan értelemben kiscsaládi a munkaszervezeti formájuk, hogy elvégzésükhöz a család semmiféle külső segítséget nem vett igénybe. Tulajdonképpen ezek a munkák szabták meg egy-egy családi gazdaság felszerelését, állatállományát. Amennyiben a földmennyiség, a munkaerő, a felszereltség nincs arányban egymással, az (minden tényező aránytalanságánál különböző okokból kifolyólag) más-más munkaszervezeti formát von maga után. A kiscsalád munkáit - talán éppen a nagycsalád már említett hatóereje miatt - a gazda hangolta össze, de mert minden munka egyben a munkába nevelés alkalma is volt, különösebb irányításra nem volt szükség, mindenki tudta a dolgát. A gazdasszonynak a háztartás munkáiban, ha térbelileg határozzuk meg - szemben a gazdának az egykori telektartozékokon végzett munkákban mutatkozó szerepével - a házban és az udvaron volt vezető szerepe. A fenti tényezők aránytalanságát az özvegyek családi gazdasága esetében a munkaerő hiánya (kevesebb családtag) okozta. A kiegyensúlyozás egyik módját a cselédtartás jelentette, ilyen esetben fizikailag a cseléd munkája pótolta a családfő munkáját, de az irányítás az özvegy kezébe került. Egy-egy munka elvégzésének szemmel látható menetében az ilyen megoldás semmi változást nem okozott, a munkaszervezeti forma nem különbözött - csak a személycsere tekintetében - a teljes családok munkaszervezeti formájától. A kevesebb földdel és nem elegendő felszereléssel bíró családok és az ilyen helyzetű özvegyek a fenti munkák legtöbbjét is olyan módon, olyan segítséggel végezték, hogy azok már a munkaszervezeti formák más típusába, az alárendeltségi viszonyon alapuló típusba tartoztak. Amint már említettem, a falubeliek emlékezetében nem él olyan rendkívüli esemény emléke, amelyben megmutatkozhatott volna, mennyire juthat érvényre a más alkalmakkor rögzült szerveződési mód, pl. veszély esetén az egyszerű kooperáció alkalmi munkaszervezeti formája így rejtve marad(t) előttünk. Más jellegű alkalmi együttműködésre viszont nemrégiben volt példa. A templom újrafestése (1999-ben) utáni takarítás, majd díszítés a falubeli asszonyok nagy részét aktivizálta. A többnapos munka során hamar kialakult, hogy egy olyan aszszony lesz a munkák irányítója, összehangolója, aki elég idős már ahhoz, hogy hozzáértő legyen, de nem túl koros, ami - megfigyelésem szerint - a többieknek azért volt fontos, hogy ne tűnjenek „régimódinak, maradinak”. Ezért külön hangsúlyozták, hogy teljes mértékben rá bízzák, hogy kiválassza: milyen színű és milyen fajtájú virággal díszítsenek, hová tegyenek, és hová ne tegyenek virá50
